Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában
A tisztviselőket a főapát jelöltjei közül választották meg a prédialisták. A főapát két-három, néha négy személyt is ajánlott egy-egy tisztségre,28 s a nemesek többségi szavazással vagy felkiáltással választottak közülük. A választás formális jellegétől is eltekintett azonban a főapát akkor, amikor elhalálozás vagy más ok miatt megüresedett állást kellett betölteni. Ilyenkor a következő közgyűlésen egyszerűen a szék tudomására hozta a kinevezés tényét.29 30 Ugyanígy több alkalommal csupán levélben értesült a szék néhány új táblabíró kinevezéséről, mivel a cím adományozásának jogával tisztújítástól függetlenül is többször éltek a főapátok/0 Végül a tisztújítások alkalmával nevezte meg a főapát azokat a személyeket is, akik nem választás, hanem kinevezés révén jutottak álláshoz. Ilyen volt a főügyész, a fő- és aljegyző, a hadnagy tiszte. Ezek fizetett állások voltak. A tisztújító közgyűlések a szokásosnál nagyobb részvétel mellett és ünnepélyes formában zajlottak le.31 A táblabírákat és a szék nemeseit hivatalos levélben hívta meg a főapát. A környékbeli plébánosok mellett több más környékbeli „érdemes urak” is jelen voltak. Emelték az esemény rangját a szomszédos megyék közéleti személyiségei, akik közül számosakat — a plébánosokhoz hasonlóan — a táblabírói ranggal is megtiszteltek. így az 1838-as tisztújítás alkalmával összesen 75 táblabírát választottak meg (1838. 11. 15: 156—161 ).32 A választásokra jogaik megtartása és gyakorlása érdekében, úgymond a prédialisták „óhajtására”, a szék „megrendelésére” került sor,33 aminek hangsúlyozásával a közösség mintegy saját önállóságát és szabadságát demonstrálta a főapáti hatalom mellett. A főapátot a szék levélben kérte fel a tisztújítás megtartására. 28 Kivétel lehetett ez alól az első, 1811. évi tisztújító közgyűlés, legalábbis jegyzőkönyvében nem említik, hogy több jelölt lett volna, hanem csak a megválasztottakat sorolják föl (1811. 03. 23: 33-35). 29 Például az 1817. évi közgyűlésen a főapát tudatta a székkel, hogy az elhalálozott főbíró és a lemondott hadnagy helyébe újakat nevezett ki (1817. 08. 08: 40). 30 1817-ben, 1818-ban, 1832-ben, 1835-ben és 1843-ban. 31 Az 1831. évi tisztújításon például — amely ugyan az új főispán ünnepélyes székfoglalásának alkalma is volt egyben — 95 személy vett részt. A gyűlés után valamennyien ,fényessen s Pompásson megvendé- geltettek" (1831.04.27: 76). p' A megválasztott 75 táblabíró közül azonban csak 26 volt jelen és tette le esküjét (1838. 11. 15: 161). 1811-ben még csak 12 táblabírót választottak, akik közt egy egyházi személy (komáromi plébános) és egy fössi compossessor volt, a többi Komárom megye tisztviselői közül került ki (szolgabíró, táblabírók, perceptor, esküdt) (1811. 03. 23: 34-35). 1831-ben 34 táblabírót szavaztak meg. Köztük már országos tisztséget betöltő méltóságok is akadtak (pl. a hétszemélyes tábla bírája, a helytartótanács tanácsosa). Földrajzi tekintetben szintén tágult a kör, miután Komárom és Győr megye mellett Tolna és Veszprém megyei méltóságokat is megtiszteltek a címmel. S felkerült a listára a győri akadémia három professzora és nyolc plébános (Komárom, Győr és Pozsony megyéből), helybeli közbirtokos viszont egy sem (1831. 04. 27: 74-76). 1838-ban orvosokkal, ügyvédekkel, iskolaigazgatókkal és tanárokkal, uradalmi tiszttartókkal és számvevőkkel, sőt egy mérnökkel, egy postamesterrel, egy lapszerkesztővel (Apostol János, a Hazai s Külföldi Tudósítások szerkesztője) és a Magyar Tudós Társaság egy rendes és egy levelező tagjával (Czech János főbíró, Kováts Pál orvos tanár) bővült a táblabírák köre. Az egyházi személyek száma ugyanekkor 33-ra emelkedett. A közeli egyházi nemesi székekkel való kapcsolat- tartás megnövekedett fontosságára utal, hogy táblabírának választották a bátsai szék főispánját és a főbíráját, az érsekiéli, a vajkai plébánost és a nagybajcsi adminisztrátort. Füssi közbirtokost ugyanekkor mindössze kettőt találunk a névsorban (1838. 11. 15: 158-161). Jellemző, hogy a szék tisztviselői közül többeket táblabírói címmel is megtiszteltek (például 1831-ben az akkor megválasztott alispánt [1831. 04. 27: 75]; 1817-ben a szék ügyészét nevezte ki táblabírónak a főapát [1817. 08. 08: 41]). 33 „o Praedialis Széknek megrendelt Tiszti- Válosztás" (1831. 04. 27: 71); „a Füssi birtokosoknak óhajtása következtében' (1838. 11. 15: 154). 386
