Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
Néhány utalásból arra következtethetünk, hogy a házassági törvényszéknek a perek iratain kívül saját jegyzőkönyve is volt, amelyben a jegyző foglalta össze a perek végkifejletét. E jegyzőkönyvet a házassági törvényszék működése idején a jegyző magánál tartotta, így előbb Rétyen, majd Bikfalván őrizték. Sajnos, semmilyen információnk nincs arról, hogy a törvénykezés megszűntét követően mi lett e jegyzőkönyvek sorsa. A jegyzőnek tehát komolyabb feladatai voltak, mint amennyit az aktuálisan vizsgált peranyagból láthatunk. Eddig a házassági törvényszék tagjait ismertettük. Velük kellett a válni akaróknak kapcsolatba lépniük, és ők döntöttek a házasság felbontása mellett vagy ellenében. Ők teremtették meg a jogi keretet, amelytől a konfliktusos helyzetbe került kisemberek a megoldást várták. Minden per főszereplője, természetesen, nem a törvényszék hivatalnoktársasága, hanem a felperes és az alperes volt. Passzívan vagy aktívan jelen vannak a tanúvallomásokban, valamint az összes periratban. A perek róluk szólnak. A perek 71,4%-át indították a feleségek, míg a fennmaradó 28,6%-ot csupán a férjek. Az egyházi törvényszék minden társadalmi kategóriába tartozó ember válóperét lebonyolította: szolgálók, cselédek, napszámosok éppúgy megjelentek itt, mint mesteremberek, rendőrtisztek, molnárok, korcsmárosok, akadémiai tanárok avagy birtokosok. Manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy inkább a gazdagabbak léptek a válás útjára akkortájt, pedig nem így van. A perek 57%-a tartalmazza a szegénységi bizonyítványt, és biztosak lehetünk abban, hogy még számos per iratanyagából elveszett ez.36 A lakóhely elöljárósága által kiállított bizonyítványok azt tanúsítják, hogy az asszonyok nevén minimális birtok volt, amely megélhetésüket sem fedezte, és azt is meg kell említenünk, hogy a legtöbb váló félnek már volt egy vagy két (vagy néhány esetben még ennél is több) gyermeke, akiknek gondozása az asszonyokra hárult minden esetben. Vizsgált időszakunk az osztrák-román vámháború periódusa, amikor a magas vámköltségek miatt tömegesen költöztek át a határon azok az iparosok, akik korábban árujukat Moldvában vagy Havasalfóldön értékesítették. Ez az elemzett pereinkre is rányomta bélyegét: hét per fel- vagy alperese Bukarestben vagy annak közelében élt, és onnan jött haza, hogy válókeresetét elindítsa. Az idegen környezet nemcsak az otthoni viseletét felejtette el a kivándorlókkal, hanem a hazai ellenőrző mechanizmusok alól kikerülve, szabadosabb nemi erkölcs alatt élhettek. Ugyanígy az a következtetés is levonható, hogy nagyobb volt a válási arány azokban a helységekben, amelyek közelebb estek a szék határához, valamint a városokhoz. A legtöbb felperes Bikfalváról, Aldobolyból, Hidvégről, Sepsiszent- györgyről és Brassóból van,37 vagyis olyan helyekről, ahol az idegenek erkölcsi normáival való szembesülés a saját normarendszer átértékelődéséhez vezetett. A vizsgálatból az is kitűnik, hogy a nők kevesebb ideig tűrték a rabigát, mint a férfiak. Ugyanis a nők által indított válások majdnem 50%-a az első öt évben következett be. A férfiak esetében majdnem ugyanannyira kritikus periódus volt a 11-15 36 Ezt a megállapításunkat arra alapozzuk, hogy az említett perek mellett még jónéhány periraton nincsen bélyeg. A bélyegmentességet viszont a szegénységi bizonyítvány alapján kérvényezhette a felperes. 37 Brassó nem tartozott soha Sepsi székhez, ennek ellenére a brassói és a hétfalusi perek is itt zajlottak le. 369
