Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
rősitve felperesnőnek át adtunk ügye tovább folytatása végett, fenn hagyván azon jogát, hogy még lehető tanúit kihallgattassa. Melyek után hivatalos tisztelettel vagyunk ml. Esperes úr és a t. házassági törvényszék alázatos szolgái Gáspár Albert (aláírás) Rác Albert feleltető bírók (aláírás)”30 A második törvényszéki tárgyalásra magával hozta a felperes az írásban rögzített, viaszpecséttel lezárt tanúkihallgatási jegyzőkönyvet. A viaszpecsét több célt szolgált: nemcsak azért volt fontos, hogy kíváncsi szemek ne láthassanak bele a vallatás szövegébe, hanem azért is, mert ennek feltöréséért is megadott pénzösszeget kellett a házassági törvényszék számára fizetni. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvről az alperes kérésre a jegyzők párt készíthettek. Amennyiben az alperes igényt tartott rá, ő is készíttethetett tanúvallatást saját igaza bizonyítására. Az alperesi kérdeztetés a legtöbb esetben a felperes tanúit vette célba: amennyiben bizonyíthatta, hogy ezek nem tiszta életűek, és korábban már törvény kezén forogtak, megkérdőjelezte ezáltal a teljes tanúvallatás hitelességét. A kötelező iratokon kívül a perjegyzőkönyvek időnként a válás elősegítését vagy meggátolását szolgáló, más típusú bizonyítékokat is tartalmaztak. Például orvosi látleletet arról, hogy a férj francia betegségben szenved, avagy arról, hogy életveszélyesen megsebesítette feleségét; bizonyítékot arról, hogy a szolgabírói hivatal körözési rendelt el a hitetlenül elhagyó házastárs előkerítésére, de sikertelenül; bizonyítékot arról, hogy a felperes vagy alperes református vallásra tért át, tehát jogosan keresi a református törvényszéknél igazát; a perefernum visszaszolgáltatásának jegyzőkönyvét; elöljárósági bizonyítványt arról, hogy az egymással összeveszett házastársak hány esztendeje nem tartanak egymással kapcsolatot stb. A periratok keltezésének megfigyeléséből kiderül, hogy a házassági törvényszék, akárcsak a valamikori quindenális szék, körülbelül két hetente ült össze. A per egyes lépései közt tehát a legkedvezőbb esetekben is két hetet kellett fel- és alperesnek várakoznia. A törvényszék nem minden esetben ítélte válásra a feleket: gyakori volt az, hogy csupán separatiót engedélyezett. Ez azt jelentette, hogy az ítélet szerint 6 hónapra ideiglenesen megengedték a felek különválását. A szeparációs idő lejártát követően az esperes írásban szólította fel a váló felek lakhelyének presbitériumát arra, hogy az erdélyi református egyházkerületi közgyűlés 1875. évi jegyzőkönyve 81. részének b. pontja értelmében eszközölje ki a békítést. A presbitérium megidézte a feleket és békülésre szólította fel őket. Az erről szóló presbiteri jegyzőkönyvi bejegyzést újból el kellett juttatni az esperesnek. Kedvezőtlen válasz esetén az esperes újból felszólította a presbitériumot arra, hogy keményebb módszerekkel kényszerítse a feleket az együtt lakásra. Ha a másodszori kísérlet sem sikerült, akkor a Sepsi Református Egyházmegye Házassági Törvényszéke újból átvizsgálta a periratokat, és jóváhagyta vagy megtagadta a válást. A házasságvédő ügyész vitás esetekben a 30 Kézdivásárhelyi Szöts Berta válókeresete bikfalvi Zoltáni György ellen, 1880. 366
