Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kardalus János: Bögöz falu, mint jogi közösség
Bögöz lakosságára utaló első adatunk a pápai tizedjegyzékben fordul elő, ahol a falura 13 banális („13. ban.”) kifizetését írták elő. Orbán Balázs ehhez a következőket fűzte: „A fizetett öszveg aránylagos nagysága, mutatja, hogy már akkor tekintélyes helység volt.”3 A következő adatunk 1567-ből van, amikor a falu lakóinak számát 39 kapuval fejezték ki; 1614-ben 51 családfőt tartottak nyilván, míg 1721-ben 60 háztartást jegyeztek. A XIX. századtól már a személyek (falutagok) számát is tudhatjuk: 1830- ban 814; 1880-ban 936; 1900-ban 1157; 1941-ben 1271; míg 1999-ben csak 953 főt tartottak nyilván.4 Bögözben a legtöbb lakó 1941-ben (1271) volt. Az ezer körüli lakosságszám Bögözben a faluszerveződésnek, a jogi viszonyok kialakulásának egyik jelentős tényezője volt. Annál is inkább, mert a lakosság teljes számmal csak földműveléssel foglakozott, azonos gondjaik és érdekeltségeik voltak. Ezek a közösségek alkották a hagyományokat teremtő és őrző emberi csoportokat, amelyek a székelység esetében évszázadokon át fennmaradtak és fejlődtek. A közösségek megjelenésétől számíthatjuk azok jogi gyakorlatának megjelenését is, és annak érvényesítését, amelyeket a falutörvény, a falusbíró, az esküdtek, a tizesbíró és más választott személyek tevékenysége tartotta fenn. Ezeket már megelőzték „a különböző társadalmi települési csoportok gerébjei, kenézei, vajdái, soltészei”,5 akik elszakadtak a néptől. Ezek tevékenysége és szerepe eléggé ismeretlen, nemúgy a falusbíróké,6 7 8 „XVIII. század erdélyi falusbíráinak a helyzete már ismertebb, anélkül azonban, hogy egybehangzó vélekedéseket olvashatnánk róluk a szak- irodalomban. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a bíróválasztás ősi, demokratikus módja mindinkább visszaszorul, és mind gyakoribb jelenség az, hogy a falusbíró földesurát kiszolgáló, annak akaratát képviselő alávetetté válik. A bíróválasztás sem tűnik el azonban az erdélyi falu életéből. A főkormányszék 1799. évi rendelkezése ebben a vonatkozásban eléggé eligazító. A határozat ugyanis arról intézkedik, hogy mi történjék akkor, ha az adópénzt a bíró vagy az adószedő (collector) elpazarolná A bíró a hatalmat jelentette, azt képviselte. A feudális középkori falu 8 sokfélesége (zsellér falu, jobbágy falu, katona falu) maga után vonta, hogy a hatalom képviseletébe a falunak megfelelő (zsellér, jobbágy, katona) bírókat válasszanak. „Mivel már jobbágy bírák vannak — hagyakozik 1772-ben a zalániaknak a strázsamester — a katona bíró csak a falu közönséges dolgaiban legyen foglalatos; a jobbágy biró pedig a Reguláris Truppoknak szolgálatára és a jobbágyokra viseljjen] gondot.”9 Ez az állapot még a XX. század elején is fennállt, amelyet írásbeli források igazolnak. A falu társadalmi, gazdasági rendeződése után, nagyobb részben már a XIX. század közepétől, a Székelyföldön nem választottak külön-külön bírókat a falu nagyobb közösségeinek, hanem csak egy bíró volt, aki az egész communitásnak rendelkezett. 3 ORBÁN Balázs 1868.1.37. 4 VOKFOR1 László 2001.1.28-29. 5 IMREH István 1973.44. 6 EMSZT 1. 904-905. A bíró szó (falusbíró) az 1590-es években fordult elő először. 7 IMREH István 1973.44. 8 EMSZT III. 664. A falu szó 1569-ben fordult elő először. 9 IMREH István 1973.45. 344
