Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt
sorait gyarapították. Ez utóbbiak számát növelik a szolgáló népességhez tartozó — szomszédos vármegyékből, vagy távolabbról jött — betelepülők. A gyalogok egyébként is csekély számuk miatt több helyen kevésnek bizonyultak a bíróság viselésére. Ehhez hozzájárult az a tény, hogy a lófők előjogaikra hivatkozva kivonták magukat ezen feladat alól. A 17. század közepére sok helyről eltűnt a gyalogrend. Kényszerhelyzetben maga a szék intézkedett. Az 1642. január 2-én egy széki végzés előírta, hogy a falus bíróság a veres darabontok, vagyis a gyalog székelyek feladata. De tekintetbe véve az adott helyzetet, mentesíti a bevett szokás alól Nyárádtőt, ahonnan kifogytak a darabontok, és kiterjeszti e kötelezettséget az ottan élő lófőkre is.25 A gyalogrendiek számának csökkenése a 17. század közepétől kezdődően általános székelyföldi jelenséggé vált. A lófók növekvő elégedetlensége miatt az ügy az országgyűlés elé került. Az országgyűlés 1656-ban, törvénycikkben kötelezi a lófőket a bírói tisztség viselésére, azokon a településeken, ahol a gyalogok száma nagyon alacsony. E végzést az 1669-ben kiadott Compilatae Costitutiones nevű törvénygyűjteménybe is belefoglalták, megerősítve a korábbi határozatot.26 1673-ban Maros szék újból szabályozta a kérdést. Előírta, hogy ahol a gyalogok és a gyaloglófők (értsd: lovas-puskás) száma meghaladja az ötöt, ott ők kötelesek szerre viselni a tisztséget. Ahol számuk öt családnál kevesebb, ott a lófők is kénytelenek e feladatot elvállalni. Tovább menve, ahol a szabad rend úgy elfogyott, hogy már csak kettőhárom maradt belőlük, mint Nyárádtőn, Medgyesfalván és máshol, ott a jobbágy is köteles a bíróság viselésére.27 Az ügy azonban nem állt meg itt, tovább bonyolódott, mert sok helyen megfogyatkoztak a lófök is. Ekkor a figyelem az armalistáknak nevezett, címerleveles de birtoktalan, egytelkes nemesek felé fordult. Az 1678. októberi országgyűlés III. tc.- kében olvasható, hogy: „Székelységen lévő atyánkfiái panaszokból értyük, hogy sok helyeken a lófőség és darabontság annyira megnemessíttetett, hogy némely faluban alig maradott kettő, három lófö vagy darabont személy, ezek a bíróság, polgárság terhét el nem viselhetik, a megnemesített emberek pedig a bíróságot a Compilatae Constitutióban írt articulusban bízván, viselni nem akarják [...] végeztük azért, hogy ennek utánna az ollyan hellyeken, a fő embereken kívül, minden egyházi nemes ember rendszerént viselye a bíróságot.”28 A végzést az 1680. évi 11. te. kiegészíti azzal a pontosítással, hogy a bíróságot az 1657. év után megnemesedett székelyek is kötelesek viselni, 24 forint büntetés mellett. A Rákóczi-szabadságharc után a növekvő közteherviselési gondok ismét előtérbe hozták a falusi elöljáróságok kérdését. A bécsi udvarnak szüksége volt jól működő helyi végrehajtó szervekre, amelyek révén behajthatta az adót, biztosíthatta az elszállásolt katonaság ellátását, és egyéb feladatokat is elvégeztethetett. 1713-ban Maros szék szabályozza a bíróállítás ügyét. Az 1713. szeptember 2-i határozat előírja, hogy a bíróváltozást ezután ne karácsonyra, hanem szent Mihály napjára, illetve 25 ROLMMI Maros szék lt. Törvényszéki jegyzőkönyvek, 1. sz. (1610—1683), 423. 26 KOLOSVÁRI Sándor-ÓVÁRI Kelemen 1900. 288. 27 ROLMMI Maros szék lt. Törvkezési jegyzőkönyvek, 8. sz. (1673-1690), 3. 28 ROLMMI Maros szék lt., Rendeletek N. D. 129/1770. „Fő embereken” a székelyeknél az előkelőket, a nemeseket értették. Latinul „primores” volt a nevük. 331
