Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népi vallásosság – Térben és időben - Limbacher Gábor: A Szent Anna ünnepi Palóc Búcsú történeti előzményei és kialakulása I. (Egyetemes kultusztörténeti vázlat)

általános Mária-tisztelet. A görögök Rómában található ősi templomában a szentély virágkora a VII-VIII. században volt. Mária anyjának, Szent Annának a votívképét meghagyták, amikor a VIII. században a kórust újra kifestették. A képet minden valószínűség szerint tisztelet övezte, egykor lámpás függött mellette. Az anya karján ülő leányka fülbevalói a fogadalmi jelleget hangsúlyozzák.25

Nyugaton Szent Anna kultusza a keresztesháborúk Szentföld-élményének hatására, részben Magyarország közvetítésével és főleg a Ferenc-rendiek buzgólkodása nyomán bontakozott ki. Az Üdvözítőnek a szentföldi zarándoklatok, majd keresztes hadjáratok során megismert szülőföldje fölidézte az 0 földi életét, emberi kapcsolatait, és így más motívumok és előzmények mellett megteremtette a szentatyafiság kultuszát. Jézus vér szerinti rokonsága is egyre inkább jámbor tiszteletben részesült. A kultuszt elsősorban a humanitás Christi eszmevilága ihlette. Az új, gótikus jámborsági gyakorlatban Jézus Krisztus nemcsak isteni Urunk és égi Királyunk, hanem embersége szerint Testvérünk is. Ennek megfelelően szülőanyja, Mária nemcsak istenanya, a Mennyország Királynéja, hanem édesanyánk is. Hasonlóképpen Szent Anna nemcsak a Szűzanya édesanyja, aki méltó volt rá, hogy az élő tabemákulumot, Máriát szeplőtelenül a méhébe fogadja, hanem háromszoros tisztes özvegyként Jézus Krisztus öreganyja, dajkája, a szentatyafiság matriarchája, és így a keresztény nagycsalád oltalmazója, a nemzetség összetartó Nagyasszonya, a házasság, a termékenységet megtestesítő anyaság, a gyermekáldás, illetve a szülő asszonyok és a gyermekáldást nélkülözők, az özvegyek és a szegények pártfogója. Oltalma kiterjedt az emberi, különösen a női élet teljességére a születéstől a halálig.

A régebbi aszkétikus, arisztokratikus vallási eszményt a gótika idején a laikus életöröm, a család és munka megbecsült földi világa kezdte fölváltani. Szent Anna a tevékenységben, a Márta-szerü szorgoskodásban (Lk 10, 38-42), a mindennapi élet egyhangúságának hősies vállalásában és az önfeláldozó asszonyi munkában, a család és a rászoruló emberek szolgálatában való érdemszerzésnek vált példaképévé. Az eredetihez való hozzáérintés révén megsokszorozódott ereklyéit kar-alakú ereklyetartókban őrizték. Benne a serényen dolgozó, segítő asszonyi kéz jutott szimbolikus méltóságra, másrészt a Jézust dajkáló kar szentsége hangsúlyozódott az apokrif hagyomány objektiváctójaként.26

1378-ban Orbán pápa hivatalosan meghirdette a szent tiszteletét a nyugati egyházban. 1481-ben a ferences IV. Sixtus pápa vette föl napját az általános római ünnepi kalendáriumba, július 26-ra. Ünnepét XIII. Gergely pápa 1584-ben az egész egyház számára elrendelte, 1623-ban pedig XV. Gergely pápa parancsolt ünnep rangjára emelte. A középkor végén Annának, mint a betegek, különösen a pestis gyógyítójának külön kultusza alakult ki a nyugati egyházban. Ekkortájt főleg a karmeliták, franciskánusok, továbbá Trithemius apát Tractatus de laudibus s. sanctissimae Annáé című könyve (1494) révén a bencések terjesztik kultuszát. A XV. század végére Anna a legnépszerűbb szent lett. Kultusza az udvar, a humanista egyházi értelmiség, a városi polgárság és a paraszti vallásosság körében egyaránt

25 Vö. BELTING, Hans 2000. 34. 117-118.

26 Vö. BÁLINT Sándor 1977. II. 95-96.; ÉLESZTŐS László 1994. 97.

308