Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - Limbacher Gábor: A Szent Anna ünnepi Palóc Búcsú történeti előzményei és kialakulása I. (Egyetemes kultusztörténeti vázlat)
kezésképpen a „választott nép” megjelenése is, Ábrám hitt az Úr ígéretének, ami megigazulására szolgált (Tér 15, 6). Több évtizedes meddősége ellenére Szent Anna sem szűnt meg hinni és imádkozni, fölidézve az ószövetség megkötésénél bekövetkezett, Sára csodálatos anyaságának paradigmatikus történetét: az Uralkodóhoz könyörgött ilyen szavakkal: Atyáink Istene könyörülj meg rajtam, hallgasd meg könyörgésemet, ahogy megáldottad Sárának méhét, és megadtad neki a fiát, Izsákot ,”3 Férje, Joákim is megemlékezett Abrahámról, az ősatyáról, hogy csak a végső nap adta neki Isten gyermekét, Izsákot. Akkor igen elszomorodott Joákim, és nem is mutatkozott asszonya előtt, hanem a pusztába ment, és (...) negyven nappalon és negyven éjszakán keresztül böjtölt; ezt mondogatta magában: Sem ételt, sem italt nem veszek magamhoz mindaddig, míg reám nem tekint az Úr az én Istenem, az imádság lesz számomra az étel és az ital.”4 Mert Ábrám 99 éves volt, amikor az Úr megjelent neki, és így szólt hozzá: „Szövetséget hozok létre köztem és közied s meg- sokasítlak, szerfölött megsokasítlak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Én! Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Abrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. (...) Isten tovább beszélt Abrahámhoz. Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle. Abrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: száz éves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencven esztendős még szülni fog?” (Tér 17, 1-6 és 15— 18) Az Úr angyalai által újra megjelent Ábrahámnak, aki megvendégelte őket. „Míg ettek, [Ábrahám] ott állt a fa alatt. Azok megkérdezték: Hol van a feleséged, Sára? Ezt válaszolta: Itt a sátorban. Az folytatta: A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz. Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Abrahám és Sára azonban már korosak voltak és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” (Tér 18, 1-12) ,,Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. Sára fogant és fiút szült Abrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt.” (Tér 21, 1-2) Ily módon Sára az ószövetségi zsidóság ősanyja lett, miként azután Szent Anna a kereszténység ősanyjává vált.5 A meddő anyától való csodálatos szülés az ószövetség története során többször is előfordul, rendre az elnyomatásból, száműzetésből való szabadulás érdekében. Ilyen értelemben talált kegyelmet Ábrahám és Sára a paradicsomból való kiűzetés után, hogy választottként valóra váljon nemzetsége számára a tejjel mézzel folyó Kánaán ígérete. Ábrahám unokája Jákob, akinek tizenkét fia közül József Egyiptomba került. Miután a fáraó mellett József az egész ország ura lett, családját Egyiptomba hívta. Itt József és testvérei annyira elszaporodtak, megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. (Kiv 1, 1-7) Ezt az egyiptomiak veszélyes3 VANYÓ László 1980. 329. J VANYÓ László 1980. 328-329. 5 Vö. ERDÉLYI Zsuzsanna 1976. 182-185. 302
