Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népi vallásosság – Térben és időben - Liszka József: Mariahilf-tisztelet a Kárpát-medence nyugati felében

amely fények, mintegy processzióba rendeződve vonultak végig a hegygerincen. Paptársai tanácsára a hegyen egy fakápolnát építtetett, majd később e kápolnában helyeztette el az id. Lucas Cranach Mária-képéről általa 1622-ben készíttetett kópiát.7 A Passauban maradt, az eredetinél valamivel nagyobb másolat (miközben már évtizedeken keresztül csodás gyógyulások kapcsolódtak hozzá és zarándokok ezreit vonzotta), akkor kapott ismét jelentős szerepet, amikor a bécsi udvar 1683-ban a török veszély elől menekülve Passauban húzta meg magát. Lipót császár a Mariahilf-kép előtt könyörgött Mária segedelméért. Mivel a keresztények török feletti győzelmét Mária közbenjárásának tudták be (a császár imája tehát meghallgatásra talált), a képhez törökellenes jelentéstartam is kapcsolódott. A délnémet és osztrák területeken nagy gyorsasággal terjedt el tisztelete, s a Kárpát-medence újra- népesítése során a kolonisták ide is magukkal hozták a maguk „német kegyképét”.8

Lucas Cranach festménye közvetlen előképének különben a moszkvai Tretyakov Képtárban látható ‘Vlagyimiri Istenszülő’ képet (a német forrásokban: ‘Wladimirskaja’) tartják, amelyet azonban a mester vélhetően nem látott (ez viszont a bizánci Eleusza-, illetve Glükophilusza-ikonokban eredeztethető). Láthatta viszont a festő a hollandiai Cambrai katedrálisában található, hasonló témát megfogalmazó (egyébként a Kármelhegyi Boldogasszony előképének is tekintett!) ‘Notre-Dame de Grace’ festményt, s talán ez ihlette képe megalkotása során. A kérdést, hogy a Cranach által készített csaknem 120 Madonna-kép közül miért éppen a most szóban forgó futott be ilyen sikeres pályát, nehéz megválaszolni. Mint ahogyan azt is, hogy az idősebb Holbein által megfestett, a Vlagyimiri Istenszülő képéhez még közelebb álló, jelenleg a straubingi (Bajorország) Szent Jakab-templomban található festmény miért nem vált különösebb tisztelet tárgyává.9

Hartinger a Mariahilf-kultusz kibontakozását és terjedését a német nyelvterületen követi nyomon (az elterjedésben fontos szerepet lát a passaui kegyhely gondozásával megbízott kapucinusok tevékenységében és a különféle Mariahilf-társulások, -egyesületek működésében), a Kárpát-medencei kisugárzásaival viszont már nem foglalkozik, jóllehet ezek egy része sem mentes német vonatkozásoktól.10 11 Ezeket a magyar néprajzi szakirodalom nagyobbára számon tartotta, mégha a kegykép típusával általában mélyebben nem is foglalkozott. A Mariahilf-kultuszra11 vonatkozóan a magyar népi vallásosság katolikus megnyilvánulásai legutóbbi összefoglalásában sem a búcsújárás leírása keretében találunk utalást, hanem a naptári ünnepekkel foglalkozó fejezetben, Mária nevenapja, szeptember 12-e (különben a török feletti 1683-as bécsi győzelem napja) kapcsán. Itt viszont a szerző, Bárth János röviden bemutatja a kegyképtípus passaui eredetét és Magyarországra kerülésének lehetsé7 Az eredeti visszakerült az innsbrucki Szent Jakab-templomba, s később — a passaui hatására — maga is kegyképpé vált. Vő. AURENHAMMER, Hans 1956. 119-123.

8 HARTINGER, Walter 1985. 9-21.

9 KOLB, Karl 1984. 862.; Vő. SZILÁRDFY Zoltán 2003. 197.

10 Vő. BARNA Gábor 1990. 49.; BÁRTH János 1990a. 421.

11 A kutatás kiforratlanságát is bizonyítja áttételesen, hogy a német ‘Mariahilf kifejezésnek nincsen közmegegyezéssel használatos magyar megfelelője. Az egyházi és a néprajzi, művészettörténeti szak- irodalom felváltva alkalmazza a ‘Segítő Szűz’, ‘Segítő Szűzanya’, ‘Segítő Boldogasszony’, illetve ‘Segítő Mária’, ‘Segítő Szűz Mária’, ‘Mindenkor Segítő Szűz Mária’ szófordulatokat.

288