Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
köszönteni Máriát. Csatáron először a Szent Kereszt ereklyét őrző kápolnába igyekeztek betérni. A nagyobb zarándokhelyeken ilyenkor állandósult a harangzúgás, hisz egymást követően vagy egyszerre érkeztek a zarándokok, a harangozást nem lehetett abbahagyni. A megérkezésért való hálaadást a búcsúvezető fogalmazta meg, többnyire valamelyik mellékoltár előtt, de sokan ezt is a kegyszobor előtt mondták el, Andocson is, Bodajkon is: „Istenünk, hálát adunk, hogy szerencsésen e szent helyre megérkezni engedtél.”71 Az imádságok nagyban függtek a búcsúvezető személyétől, az ő kegyességétől, adottságaitól, tehetségétől. A templomban a zarándokok letérdeltek, előfordult, 'hogy térden csúszva mentek egyesek az oltárig. Andocson énekelve megkerülték a főoltárt, majd helyet adtak a következő csoportnak.72 Voltak csoportok, amelyeknek tagjai ilyenkor végezték el a szentgyónást, majd ezt követően mentek a szállásukra. Mások először elfoglalták a szállást, utána tértek vissza gyónni. Előfordult viszont az is, hogy már otthon meggyóntak egyesek és úgy érkeztek meg a kegyhelyre, amint az a magyarpolányiak között gyakori volt.73 Csatkán azt a rendet, ami Sümegen, Andocson vagy Bodajkon tapasztalható, nem lehetett felfedezni. Itt a szentkút vizéhez igyekeztek a megérkező búcsúsok, tolongva, hogy mielőbb megmoshassák benne beteg testrészüket és tölthessenek belőle elvitelre is. Igyekezetük arra is irányult, hogy a kápolnában a kegyszobor előtt imádkozzanak, de felkeresték a kút körüli négy bükkfára elhelyezett szentképeket is mindaddig, amíg a fákat a helyi plébános az 1930-as években ki nem vágatta. Sokan már a vízzel való megmosáskor fohászkodtak: „Jézus, Szűzanyám, segíts!”74 Jásdon a szentkútnál keresztvetés közben háromszor mondták el a következő imádságot, amely 1859-től írott változatban is ismertté lett a jásdi Szüzanyához szóló fohászok között: „O, szent víz gyógyíts meg engem, Ó szent víz moss meg engem, Ó szent víz tisztíts meg engem minden bűneimből. Ámen Üdvözlégy Mária.”75 Szálláshoz különböző módon jutottak a zarándokok. Sümegen a kolostor földszinti és emeleti folyosóin, továbbá a templomban a jobb és bal oldali mellékoltárok körül, érkezési sorrendben helyezkedtek el a csoportok, de voltak, akiknek a kolostor gazdasági udvarában, másoknak gazdaházaknál a szérűben, a pajtában vagy az istállóban jutott hely. Andocson sokan a kolostor kerengőjében szalmán aludtak. Celldömölkön a kocsmában, vagy a házak pajtájában, padlásán kaptak helyet. Csatkán legtöbben a kegyhely körüli erdőben telepedtek le éjszakára is, de sokan a falubeli házak istállóiban, szérűiben húzták meg magukat. Előfordult, hogy a nagyon megbecsült vendéget a szobában helyezték el. Bodajkon ugyancsak a faluban, egy- egy ház pajtájában éjszakáztak. Általában arra törekedtek, hogy mindig ugyanazon háznál szálljanak meg, így személyes kapcsolatok alakultak ki, amit igyekeztek 71 MARTON Jenő 1994. 59. 72 BÁN Ferenc 1990. 8. 73 EBELE Ferenc 1984. 3. 74 VAJKAI Aurél 1940. 10., 19., 18. 75 VAJKAI Aurél 1940.4. 273
