Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Ricz Péter: Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig
A Szabadka környéki birtokokat Corvin Jánostól 1502-ben Enyingi Török Imre (Therek, Therewk, Thewrek, Thewrewk) és rokonai veszik zálogba. Az oklevél szerint Zabathka vár, valamint a Csongrád megyében fekvő Madaras mezőváros és Wereseghhaza, Thawankwtha és Sebesthyenhaza birtokok, továbbá más, az említett várhoz tartozó bármiképpen nevezett vagy címzett falvak és puszták birtoklását vehette át Enyngh-i Thewrewk Imre. Az ezt követő negyed évszázadban fennmaradt oklevelek közül több foglalkozik Török Imrével, majd később két fiával, Miklóssal és Bálinttal, akik közül a fiatalabb Bálint lesz a család feje és Szabadka ura. Török Bálint nem született szerencsés csillag alatt. Bátyja elmeállapota miatt ő lesz apja örököse, ezzel egyidejűleg Nándorfehérvári bán is. Még csak 17 éves, amikor az oszmán hadsereg beveszi Magyarország védőbástyáját (1521. augusztus 29.) és ezzel megkezdődik az ország megállíthatatlan széthullása. Őt tartják a bűnbakok egyikének, ezért a király megfosztja birtokaitól. A török veszedelmet kellőképpen felmérő Tömöri Pál kalocsai érsek közbenjárására 1523-ban Török Bálint visszakapja a birtokait, de Szabadkát nem. Mintegy tíz évvel ezelőtt Engel Pál közreadta az 1525 márciusának közepe táján Szabadkán lezajlott kastélyostromról tudósító oklevél szövegét. Ennek előzménye az enyingi Török (Thewrewk) és a rokon, lekcsei Sulyok (Swlyok) család közötti örökösödési ügy. Nevezetesen az ifjú Török Bálintnak (szül. 1502-03 telén), az apja halálát követően az ősi családi javak osztása fejében 1522. április végéig ötezer ötszáz forintot kellett volna kifizetnie nagybátyja- inak, Sulyok Istvánnak és Balázsnak. Mivel ennek nem tudott eleget tenni, két év múlva, 1524. április 24-én Szabadkát és a hozzá tartozó birtokokat egy évre ismét elzálogosította a Sulyokoknak. A következő évben Török Bálint kifizette az adósságát, de a Sulyok testvérek az „inflációra” hivatkozva nem akarták elismerni azt és ezért tiltakoztak a bácsi káptalannál. Egy fontos népesedéstörténeti bizonyíték Török Bálint a vitának Szabadka elfoglalásával vetett véget. Az oklevél szerint Török Miklós és Bálint valamint más földesurak 26 Bács megyei helység katona jobbágyaival három napon át ostromolták Szabadkát. Miután bevették a várkastélyt, bántalmazták a Sulyok család foglyul ejtett várnagyait, Kyskezy-i Ferencet és Lidinicza-i Czyrkó Györgyöt. Az oklevél számunkra legjelentősebb része az az 1471 névből álló lista, amely felsorolja Török Bálint katona jobbágyainak kereszt- és vezetéknevét. Ebből egyértelműen látszik, hogy a mohácsi csatát megelőző évben Szabadka környékén magyar nevű lakosság élt. Példának okáért öt Szabadkához közeli helység első húsz-húsz jobbágyának nevét közöljük: Pachyr — Pacsér (104 fő): Blasius Korlath, Benedictus Horwath, Thomas Dayka, Dionisius Pechy, Andreas Nemes, Mathias Zondy, Mathias Zabos, Demetrius Kachotay, Michael Buday, Stephanus Buday, Valentinus Bwzas, Matheus Kala, Johannes Nagh, Michael Chak, Valentinus Zabo, Johannes Geliert, Gregorius Horwath, Stephanus Dekan, Petrus Forys, Stephanus Thoth. Baymok - Bajmok (59 fő): Alexius Hendley, Michael Dobos, Nicolaus Nagh, Emericus Sebesthyen, Blasius Sebesthyen, Paulus Herdely, Johannes Pap, Petrus Tharros, Andreas Tharros, Gallus Elek, Michael Elek, Stephanus Weres, Benedictus 248
