Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Ricz Péter: Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig
Ami nagyon lényeges ebben a felsorolásban (még akkor is ha néhány település Árpád kori keltezése nem bizonyítható), hogy az igazán emberpusztító történelmi viharokat átvészelve ma is létező, zömében magyarság lakta települések! Ezt a dolgot még csak bonyolítja az a tény, hogy ismereteink szerint volt olyan, nem is rövid ideig tartó időszak (mint például a középkor) amikor ezeken a településeken kizárólag balkáni eredetű, főleg szláv (görögkeleti vallású) lakosság élt. Ennek megválaszolása nagy kihívást jelent úgy a történészek mind a néprajzkutatók számára. Szabadka említései az okiratokban Ismereteink szerint a középkori Zabotka települést a tatárjárást követően IV. Béla király országépítő törvényeinek szellemében alapították a Palicsi tó nyugati nyúlványához csatlakozó vízgyűjtő rendszer (erek és mocsarak) mentén elpusztult települések (falvak) életben maradt lakói. Utalás van arra, hogy egy vizektől körülvett dombon földgyűrű védte. Ez a hely minden jel szerint a mai Ferences-rendi Barátok temploma környékén lehetett. Azonban minderre közvetlen bizonyítékunk nincs, mivel az első helynévemlítés sokkal későbbi korból származik. A középkori Szabadka hiteles levéltári kútfőkkel alátámasztható történetét számunkra Losonczi István macsói bán 1391. május 7-én kibocsátott oklevelével kezdődik, amelyben Szabadka legrégibb említése fordul elő. (Magyar Országos Levéltár, DL78060). Ebben az oklevélben bizonyos Zabatkainak mondott Ágoston tolvajról („...furem Agustinum dictum de Zabatka...") tesznek említést, aki Pákái László fia András jobbágya. A város neve mellett tudomásunkra jut néhány fontos adat, amelyek a későbbiek folyamán döntő befolyással bírnak. Mindenekelőtt megtudjuk, hogy Szabadka az oklevél keltezése időszakában Bodrog megyéhez tartozó település volt, ispáni tisztét, mintegy kettős funkcióban Losonczi István, a macsói bán látta el. A város nevével kapcsolatban Magyar László arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti oklevélben helyesen Zabotka név szerepel, csupán valaki az idők folyamán kisebb javítást eszközölt (értsd: elírta), és így a javított helységnév nem olvasható tökéletesen. E kérdés tisztázásában több tekintélyes levéltári kutató a Zsigmond király korabeli okiratnak az olvasását Zabotkának. határozta meg. Blazovich László egy messzemenő következtetést vont le az 1391-es oklevélből. Szerinte a Szabadkainak nevezett Ágoston tolvaj, aki Pákái András jobbágya volt, nem valószínű, hogy ebben a városban élt, neve csupán szabadkai származására utal. Szabadka ebben az időben a király személyes tulajdonát képezte, aki valamivel korábban, a Kunság másik két nagy településével, Halassal és Kecskeméttel együtt kivette a Kunságból és hospesek (telepes/jövevény) letelepítésével szabad faluvá tette, majd mezővárosi rangra emelte. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért került Szabadka neve oly későn az oklevelek anyagába: birtokosai nem cserélődtek és így a családi-nemzetségi osztozkodáskor a város nem vált jogügyek tárgyává. A (villa Zabatka) Szabadkát első ízben faluként említő, latin nyelven írt forrás 1407-ből származik. A Zsigmond király idején kiadott oklevél a Csanádi káptalan jelentését tartalmazza, amely szerint hétfőn Szegeden, kedden Zabatka faluban, míg csütörtökön Zeer (Pusztaszer) faluban tartanak heti vásárt. 245
