Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Dankó Imre: Iskolatörténeti adalékok Szabadszállás XVI–XVII. századi népesedési viszonyaihoz

DANKÓ Imre Iskolatörténeti adalékok Szabadszállás XVI-XVII. századi népesedési viszonyaihoz Nem régen jelent meg Tóth Sándor szabadszállási helytörténész Szabadszállás múlt­jából című testes kötete.1 A munka érdekességét az adja, hogy nem folyamatos elő­adásban, hanem mondanivalóját egyes idézetek, utalások köré csoportosítva és kro­nologikus rendbe rakva igyekszik Szabadszállás, nem is annyira történetét, mint inkább történeti népéletét érzékletesen bemutatni. Azokban a korokban, amelyekből nem álltak a szerző rendelkezésére levéltári vagy (saját gyűjtésű) adattári anyagok, kénytelen volt az ezen korok történetével foglalkozó irodalomhoz, de leginkább okmány- és adattárakhoz fordulni. Ilyen erősen adathiányos korszak Szabadszállás történetében a XII-XVII. század. Márpedig éppen ez a félezer esztendő az, amelyik a község életére vonatkozóan talán a legnagyobb jelentőséggel bír. Ahogy erre a közelmúltban lezajlott településföldrajzi, történeti- és társadalomnéprajzi kutatások is rámutattak.* 2 Ezeknek a kutatásoknak és feldolgozásoknak számunkra az az egybe­hangzó véleménye fontos, hogy bár „Szabadszállás népessége és határának területe jelentős változásokon ment keresztül a XVI. századtól; a török hódoltság beköszön­tése után is — megszakításokkal ugyan — lakott helység maradt.”3 „Tulajdonkép­pen, a birtokviszonyok megnyugtató rendezéséig, tehát a megváltakozásig viszony­lag mobilisnak tekinthető Szabadszállás demográfiai állapota is. Különösen a hábo­rúságok idején erősödött fel a migráció.”4 Legtöbben, így Kiss József is az 1699. évi kamarai összeírás alapján ismertették Szabadszállás migrációs viszonyait. Szabad- szállásról éppen az összeíráskor költözött el 12 „colonus” Vásárhelyre. Az összeírt 34 családfő közül 25 volt helybeli, 8 családfő pedig baranyai „peregrinus", azaz betelepülő volt.5 Szabó István szintén az 1699. évi kamerális összeírásra is hivatkoz­va állapította meg, hogy Szabadszálláson sok nemes élt.6 Szabó László pedig, ugyan­csak hivatkozva erre az 1699. évi, úgynevezett Pentz-féle összeírásra, az első ma­gyarországi népszámlálás (1784-1787) adatainak (OL. U. et C. Fasc. 75. Num. 4.) elemzése során azt állítja, hogy Szabadszállás „lakossága a korábbi és későbbi nagyobb betelepedések ellenére is kontinuus.”7 Számunkra ezúttal a község XVI- XVII. századi történetére utaló népiségtörténeti adatok a legfontosabbak, mert Sza­badszállással kapcsolatosan (is) ezekről az évekről-évtizedekről ismeretesek a legel- lentmondóbb adatok, jobban mondva legnagyobb részt feltételezések. ' TÓTH Sándor 2001. 679. 2 NOVÁK László 1991; SZABÓ László 1994. 319-334.; SZABÓ István 1994. 23-28. 3 NOVÁK László 1991. 11. 4 NOVÁK László 1991. 13. s KISS József 1979. 15., 21. 6 SZABÓ István 1994. 28. 7 SZABÓ László 1994. 319-320. 231

Next

/
Thumbnails
Contents