Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun tőkeföld és használata
föld pihentetését szolgáló szakasz volt, ilyenkor legeltették, s az ott legeltetett állatok trágyázták a földet. A karcagi határhasználatot bonyolítja, hogy volt olyan határrésze, amit egyáltalán nem tagoltak nyomásokra. Karcagon 67.000 kh megváltott területből 15.000 kh- at osztottak ki, a többit osztatlan közös tulajdonban hagyták. Az arányok megállapítása a többi településen is hasonló volt, s mindenütt a tanács és a birtokos lakosok nagyobb gyűlése döntött a sorsfordító kérdésben. Kunszentmártonban, Túrkevén, Kunhegyesen és Madarason három nyomás volt, amiből egy rész ugart hagytak. Kunszentmárton mesterszállási földjének felszántását 1765. augusztus 28-án döntötték el. „Isteni szolgálat után az összes lakosok a helységháznál összegyűlvén, pro et contra tanácskoztak azon, hogy »Csorba szántassék-e fel, vagy Mesterszállás.« Végre is egyenlő akarattal kiáltottak fel a lakosok, hogy »Csorba messze föld, unalmas mind magunknak, mind jószágainknak, mert lóval nem győzzük, magunk pedig Istennek, amint kellene, nem szolgálhatunk«. így Mesterszállás felosztása mellett döntöttek, Csorbán pedig kutakat csináltattak és legelőnek fordították. A jegyzőkönyvi határozatot sokan aláírták a lakosok közül.” 36 Az 1765. évi osztást 1773-ban bizonyos mértékű tagosítást végrehajtva megismételték, hogy akinek a korábbi periódusban két darabban volt a földje, annak egy darabba kerüljön. Az osztás módját a házak sora szerint nagyobb gyűlésben határozták el. A két pusztát több alkalommal újraosztották, de a kalkaturás művelést a századfordulóig megtartották. A századforduló után az ugar kiosztása megbontotta a rendszert. Túrkevén a határ szabad foglalásos művelését a redimált föld kiosztása szüntette meg. 1750. október 15-én tanácsülésben döntötték el, hogy a szántókat két helyen adják ki. Mindkét területre külön-külön nyílhúzással állapították meg, hogy a falu három tizede között milyen sorrendben történjen az osztás, s a tizeden belül kinél kezdődjön a sor. Ez az osztási mód a többi nagykun településen is nyomon követhető. A települések határbeli szomszédsági képe ezért a belterületéhez hasonlatosan alakult.37 Alig történt meg a földosztás, újabb rendelkezést kellett hozniuk, hogy az új rend megszilárdulását támogassák „minden ember valaki maga földéhez kíván menni, a dűlőn mennyen, s az szántásban maga földén kívül jár ekéjével és az barázdát avagy dűlőt elrontaná”, akkor pénzbüntetést kap/8 A szabad foglalás szokását, amint Halason úgy itt sem volt könnyű megszüntetni. Még 1758-ban, több mint tíz évvel a redempció után is sokan „usuálták és használtálé' a tilalom ellen „szabadgya fogott földeket" ,39 Húsz év múlva újraosztották a tőkeföldet. A korábbihoz hasonlóan két helyen jelöltek ki szántásra alkalmas táblákat. Az osztás helyi vitát kavart, s a döntésre hivatott kibővített gyűlésben a jelenlévő redemptusok közül 77-en az osztásra, 42-en a régi rend visszaállítására voksoltak. A többségi döntés alapján véghezvitt osztás a már ismert többszörös nyílhúzással megállapított sorrendben történt. A táblákat 36 DÓSA József — SZABÓ Elek 1933—34. 93. SZML Kunszentmárton tan. jkv. V. 24. p. 37 SZML Túrkeve tan. jkv. 1750.okt. 15. 38 SZML Túrkeve tan. jkv. 1750. nov. 19. 39 SZML Túrkeve tan. jk. 1758. szept. 22. 191
