Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun tőkeföld és használata
BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet A jászkun tőkeföld és használata 1702-ben a Jászkun Kerület földjét, mint koronabirtokot és fegyverjogon szerzett területet a bécsi Udvar eladta a Német Lovagrendnek, a szabad jászkunságiakat pedig jobbágysorba taszította. A törvénytelen akció ellen tiltakozott a magyar országgyűlés, a nádor és a Jászkun Kerület lakossága is. A tiltakozások hatására 1715- ben az országgyűlésen kimondták, a törvénytelen eladatást meg kell szüntetni. A Jászkunság népének azonban több mint négy évtizedet kellett várni, amíg a politikai és gazdasági helyzet kedvező egybeesése lehetővé tette a törvénytelenség megszüntetését, a jászkun redempciót. A megváltást, azaz a hajdani vételár visszafizetését Mária Terézia királynő 1745. május 6-án engedélyezte. A királynő a redempcionális diplomában, kiváltság- levélben, bizonyos kötelezettségek vállalásáért cserében szabadságjogokat adott a Jászkun Kerületnek és engedélyezte a kerület földjének visszaváltását. Az 1702-ben megszabott 500.000 Rft eladási ár mellett ki kellett fizetni a volt földesurak1 beruházásainak költségét és a vállalt katonaállítás költségeit. A hatalmas összeget a rövid határidő miatt kölcsönökből teremtették elő. A kölcsönöket később maguk a lakosok illetve az őket képviselő önkormányzati hatóságaik törlesztették. A lakosság befizetéseit a szabadság vágya mellett nagymértékben ösztönözte, hogy minden arra vállalkozó kerületbelinek lehetővé tették a földváltást. Aki a redempcióhoz bizonyos összeggel hozzájárult, cserében elnyerte a kiváltságlevélben biztosított szabadságjogokat és földet kapott. A jászkun redempció különlegessége és egyedülálló sajátossága, hogy a visszanyert jogokat a megváltott földhöz kapcsolták. A redempciós jogokat hordozó egyéni tulajdonba adott földet tőkeföldnek nevezték. A tőkeföld A redempció nyomán a Jászkun Kerület minden röge redimált földtulajdon lett, amelynek egy részét a befizetett összeg arányában egyéni tulajdonba és birtokba adták, egy részét osztatlan közös redemptus tulajdonban hasznosították, egy része pedig községi kezelésbe és tulajdonba került. Az egyéni tulajdonba és birtokba adott földet a váltásra utalva forintos földnek (Kisújszállás, Halas), rovásföldnek (Túrkeve), láncföldnek (Karcag), kertföldnek (Jászberény, Félegyháza), élőkertföldnek, élőföldnek (Félegyháza), lécföldnek (Kunszentmiklós), vagy a kimérés helyéről elnevezett jussnak (Kunszentmiklós, Halas), tanyaföldnek (Karcag, Kunszentmár- ton), szállásnak (Halas) nevezték. Az eltérő megnevezések a redempció végrehajtásakor helységenként megállapított redempciós váltási kulcsra, az alkalmazott mértékekre, a földkiadás helyére stb. utalnak, de mindenütt a redempciós jogokat hordozó tőkeföldet jelzik. A tőkeföld nagyságát a redimáló befizetett pénzének ellenérték- * ' 1702-1731-ig a Német Lovagrend, 1731-1745. május 6-ig a Pesti Invalidus Ház. 181
