Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
cel), Klein (Abony), Lusztig (Páhi), Popper (Monor), Schwartz (Kiskunfélegyháza), és a Weszfried (Örkény). A zsidó származású iparos-kereskedő és értelmiségi réteg sokszor részt vett e helyi kultúra gazdagabbá és színesebbé tételében. Ugyanakkor a zsidó kereskedőréteg beköltözésében nagy különbséget tapasztalunk például Lajosmizse és Ladánybene között: az utóbbiban nem települtek meg sem zsidó családok, sem pedig reformátusok.100 Cigány családokból is mindössze egy-kettő volt jelen. A 19. század végén, amikor Lajosmizse összlakossága már 7561 volt, a cigányság létszáma csupán 127 főre rúgott. Ők nagyobbrészt muzsikusként, egy kevés százalékuk vályogvetőként („sármunkás”) keresett megélhetést.101 Többségük a környékről származott: a Csorba zenészdinasztia például Gyónról; voltak azonban lajosmizsei születésűek (Kiss, Baranyi, Kovács) és jászságiak is (pl. a Lakatos és Homoki dinasztiák Jászberényből). Nem lenne a népességföldrajzi kép teljes, ha nem említenénk, a Felső- Kiskunság közvetlen szomszédságában fekvő falvak, Újhartyán, Sári, Pusztavacs, Kakucs, Örkény (Táborfalva) és Tatárszentgyörgy betelepítését.102 Sőt Ballószög- puszta és Klábertelep is jellegzetes, hiszen mindkettő a homokhátsági szőlőkultúra 20. századi fellendülésének tanúi. Kláber Mór 1898-ban vásárolta meg majdnem 1000 holdas birtokát és hozatott szőlőmunkásokat, napszámosokat.103 Ballószögre 1912-ben érkezett 150 felvidéki szőlőmunkás családostul. Ezt a folyamatot zárta le Kecskemét 1920-22-es földosztása, amellyel a város környékén a szőlőtelepítési munkálatokat elősegítette.104 Fontosságukat az adja, hogy a 19. század végén, amikor a pusztabenei és jászlajosmizsei gazdák elkótyavetyélték birtokaik jórészét, ezen szomszédos települések asszimilálódott felvidéki, szlovák, és németajkú népsége áramlik ki a lassan fejlődő valamikori jász községekbe. Pusztavacs — eredetileg Árva, Liptó, Szepes megyei és galíciai lengyel betelepülőkkel létrejött község — szintén sok telepest adott, akik a Coburg hercegi család bizonytalan birtokgazdálkodása nyomán váltak lajosmizsei vagy ladánybenei lakosokká. De a kapcsolatokhoz tartozik még az a történeti tény, hogy a 18. század végétől Bene, Lajos és Mizse korai katolikus lakosai Örkénybe és Kecskemétre jártak keresztelőre és esküvőre. A két katolikus település tehát vonzáskörzet is volt egyben a pusztán megtelepedő népességnek. Az utolsó nagy bevándorlási hullámot a párizsi békeszerződések sorozata és az első világháború csúfos lezárása indította el. Iparos és értelmiségi (egyházfők, tanítók, jegyzők, rendőrtisztek stb) családok csak olyan mértékig telepedtek le a Felső-Kiskunság községeibe, amennyire szükség volt rájuk. Ők azonban már a húszas—harmincas évek nemzeti kultúrát reprodukáló politikai légkör hordozói. 100 Meg kell jegyezni, hogy Ladánybenén körülbelül tíz-tizenöt református család volt már a 19-20. század fordulóján. Fontos tudni ugyanakkor, hogy többszöri próbálkozásuk ellenére sem tudtak templomot építeni és számuk sem emelkedett jelentősen. 101 A Magyarországon 1893. január 31.-én végrehajtott cigányösszeírás eredménye, Magyar Statisztikai Közlemények IX. Budapest: Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, 1895. 102 CZAGÁNYI László é. n. 104-105. 103 A lajosmizsei újság számolt be Kláber Mór soproni borkereskedő 1000 holdas földvásárlásáról Kecskemét Cethal részén. A birtok első intézője a lajosmizsei Szente János volt. Lajosmizse és Vidéke, I. évf. 1. szám, 1899. márc. 15, 5. 104 SZABÓ Kálmán 1934. 15. 170
