Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus

kereszténységet és asszimilálódtak. Sőt: „A kunsági templomok kutatásánál tett régészeti megfigyelések szerint a XIV. századi kun szállások egy része is Árpád-kori templomok körül alakul ki, ahol az elhagyott templomokat újra használatba vették.”32

Letelepedésük, falvaik és templomaik létre hozatalát csak a 14-15. század fordulójától keltezhetjük, bár ebben a Kis- és Nagykunság eltérést mutat.

A törökkori kiskun falvakról alkotott kép többszörösen is megkérdőjelezhető. Miért van az például, hogy a 15. században csak Mizse, Bene és Lajos ismert — néha a hagyományos középkori szállás utótaggal megtoldva —, de a 16. század közepén már Kunmizse és Kunlajos névvel találkozunk? Hasonlóan Kerekegyháza is előbukkan Kunkerekegyháza néven, ami nem jelent feltétlenül tisztán kun etnikumú lakosságot. A 15. századi nagy kiterjedésű kun birtokok jelenléte, és velük együtt Kecskemét (Kecskemétszék) központi szerepe mindenképpen azt sugallja, hogy ebben a korban a Kiskunság terület határait jóval árnyaltabban, ám sokkal nagyobb területen kell meghúznunk.33

Nem kétséges: a középkori eredetű, s a törökkorra teljesen átalakult Kiskunsággal (Cumani Minores) — ha egyáltalán beszélhetünk erről a tájegységről így múlt időbe visszahelyezve — keveset kezdhet a modernkorral foglalkozó társadalomkutató.34 A gyakran ajándékozott vagy elperelt, esetleg erőszakos úton megszerzett kun birtokok nem jelenthetnek felétlenül a kérdéses területhez való kötődést csupán a birtok és tulajdonjog kunokra való átruházásával. A 16. századi dokumentumokban való felsorolások sokszor kérdésessé teszik egy-egy település hovatartozását. Ez a helyzet például Lacházával is: egy 1558-as bécsi hűbéri szolgáltatások összeírásában hiába keressük; ellenben a felsorolás említi a Felső-Kiskunságból Kunszentmiklós (akkor még Tatárszentmiklós), Szabadszállás, Kerekegyháza, Kara, Lajos, Mizse, Kocsér, Ferencszállás, Kisszállás, Pálka, és Törtei helységeket.35 Más dokumentumokban viszont sorozatosan találkozunk Lacházával. Mivel a török adóösszeírások és a kamarai adózási iratok nem teljesen fedik egymást ezért a kiskun helységek népesedéstörténelmével igen óvatosan kell bánnunk.36 Példaként érdemes említeni, hogy: míg az előbbiekben szerepel a kis Bene falu, az utóbbiakban hiába keressük, holott tudjuk, hogy az egész 16. század során lakott volt és adózott.37

Thurzó Szaniszló nádor 1622. augusztus 16-i bizonyságlevele szól a valamikori lakosok elhagyott kiskunsági lakhelyeikre való hazatérésének kérelméről. A felsorolt települések nevei a következők: Mizse, Lajos, Kocsér, Kara, Pálka, Kisszállás, Ferencszállás, Fülöpszállás, Szabadszállás, Szentmiklós, Törtei, Bösztör, Laczháza,

32 HORVÁTH Attila - H. TÓTH Elvira - V. SZÉKELY György 1988. 75.

33 A történeti irodalomban még mindig hasznos és használható GYÁRFÁS István klasszikus műve, A jász-kúnok története, íöleg annak III. kötete, 1883. Az adatok Kecskemétre és környékére vonatkozó irodalmának korszerű összefoglalása IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002.

34 Lásd BÁNKÚTI Imre 2000; FÁBIÁN István 1967; KOCSIS Gyula 1974.

35 BENEDEK Gyula - KÜRTI László 2004. 58-59.

36 Lásd például BOTKA János 1987.

37 Fenyvesi László alapos levéltári kutatáson nyugvó kiskunsági török és magyar adóösszeírás elemzésében hiába keressük Benét, lásd FENYVESI László 1987. 230-233.

158