Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
A történeti-néprajzi besorolás azóta sem változott sokat: ma már a Kiskunság egységét, valamint annak Alsó-és Felső részeit evidenciaként kezeljük.5 Sőt mára az is elfogadottá vált, hogy majdnem a teljes Bács-Kiskun megyét azonossá tesszük a Kiskunsággal. Elegendő a Kiskunságról — de nem annak belső tagolódásáról — olvasni egy meghatározó néprajzi munkában: „Budapest déli előtere és Szeged között a Duna-Tisza közén átlósan elhelyezkedő nagytáj.”6 Ortutay Gyula, a Kis magyar néprajz című könyvében igen szűkszavúan jellemezte a terület lakosságát: „A kúnok és jászok vallásban is, nyelvjárásban is különböznek: református a kún, a jász katolikus.”7 Balassa-Ortutay pedig így fogalmaz: „Család- és közösségi szervezetük kiváltságaik végleges megszűnéséig (1876) szinte érintetlenül megmaradt. Döntő többségük református. Az alföldi viselet számos darabját szinte napjainkig megőrizték. Népköltészetükben, zenéjükben, hitvilágukban más csoportokénál több keleti vonás mutatható ki.”8 Nem árt külön hangsúlyozni, hogy ezen fogalmak és definíciók bizonygatása mekkora kutatói empátiát és szimpátiát igényelnek, de nyugodtan kijelenthetjük: jobbára tarthatatlanok. Ez még akkor is így van, ha mára már kialakult egy teljesen más kiskun identitás, amely felhasznál történeti-néprajzi szimbólumoknak is tekinthető jegyeket (viselet, tánc, nyelv stb).9 Természetesen történtek lépések a Kiskunság egyes részeinek elkülönítésére. A sajátos történeti fejlődési viszonyok hangsúlyozásával Sztrinkó István már felhívta a figyelmet a Felső- és az Alsó-Kiskunság elválasztásának lehetőségére. A néprajzos szemléletből kiindulva ő a hagyományosabb és vallásosabb református Felső, és a kevertebb újabb bevándorlókkal felhígult katolikus Alsó-Kiskunság lakóiban látta a két terület legjelentősebb különbségét, illetve bizonyos ökológiai és sajátos gazdálkodási formák meglétében.10 * A felekezeti különbség mellett használatban volt sokáig a megye és a járás mint földrajzi-adminisztrációs fogalom, de legalább ennyire meghatározó volt a geológiai-földrajzi és természeti-ökológiai különbségek hangsúlyozása is a Duna-Tisza közének felosztására. A Kiskunság északi része (ti. Felső- Kiskunság), a kiskunsági Homokhátság névvel is bír. Az első inkább történeti, az utóbbi — bár van történelmi háttere — inkább modernkori nyelvalkotás eredménye. E két terület csak bizonyos szemszögből fedi le egymást. Az EU-csatlakozással kapcsolatban újabb területfejlesztési koncepcióknak vagyunk tanúi: régió, nagytáj, kistáj és vidék." Az új típusú regionalizmusban elkülönül az Észak- és a Dél-Alföld, s benne Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye. Bács-Kiskun megye kiemelt régiója a dolgozatomban tárgyalt Kiskunság. Mennyire találó Erdei Ferencnek az a kijelentése, hogy a Kiskunság „kétszeresen fiatal táj és társadalom.”12 Nyugodtan hozzátehetjük: többszörösen az, s folyamatosan újítja önmagát, de ez az elképzelés visszavetíthető a múltba is, hiszen ott is láthatjuk a táj folyamatos megújulását és újradefiniálását. A területi határok azonban 5 Ennek egyik iskolapéldáját lásd BALOGH Mihály - SZABÓ Sándor 2000. 6 KOSA László-FILEP Antal 1975. 132. 7 ORTUTAY Gyula 1940. 177. 8 BALASSA Iván - ORTUTAY Gyula 1979. 36. 9 Lásd például BALOGH Mihály - SZABÓ Sándor 2000; LAKATOS Vince 1988. 10 SZTRINKÓ István 1993. 1692, és 1994. " CSATÁRI Bálint 2001.44-62. 12 ERDEI Ferenc 1957. 147. 154
