Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Juhász Antal: Bárth János köszöntése
merhető és látványos, épp ezért leginkább értékelhető gyümölcse a kiállítás. A muzeológus Bárth János első önálló munkája a kalocsai múzeum első állandó kiállításának rendezése volt, 1971-ben. A lajosmizsei tanyamúzeum 1972. évi berendezése után, 1978-ban a kiskőrösi Szlovák Tájház népi építészeti helyreállítását és rendezését irányította. 1980-ban írta meg az új kalocsai állandó kiállítás forgatókönyvét, és a következő évben készült el a „ Népek, életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben” című kiállítás. Legemlékezetesebb része a lakodalmas menet látványos rekonstrukciója, ünneplő viseletekkel, festett parasztkocsival, hatalmas korhű háttérfotó előtt. Tartalmas és olvasmányos kiállítási vezetőt írt, amely fölmutatja egyik erényét: tudomány-népszerűsítő vénáját. 1979 és 1992 között, a magyar népművészet egyik „utazó nagyköveteként” hét kelet-európai és két nyugat-európai városban mutatta be Kalocsa népművészetének tárgyi emlékeit. 1992-ben a dániai Skivében Elet a homokon címmel a Duna-Tisza köze népéletéről, 1993-ban a párizsi Magyar Intézetben az Erdély népei tárgykörből, 1994-ben a Katona József Múzeumban Bács-Kiskun megye népművészetéről rendezett kiállítást. A megyei múzeumi szervezethez tartozó Magyar Naív Művészek Múzeuma páratlan értékű kincseit 2002-ben Mexikóban, 2003-ban Spanyolországban nyílt alkalma bemutatni. A hetvenes évek óta szívesen közöl tőle esszéket, népszerűsítő írásokat a Kecskeméten megjelenő Forrás című folyóirat. Legutóbb a Történelmi képeskönyv Bács- Kiskun megyéről című kiadványban közölt színes ismeretterjesztő cikksorozatot (Kecskemét, 2002.). Az egyetemi oktató Az utóbbi tíz évben több hazai tudományegyetem néprajzi tanszékén, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetében és két szemeszterben a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetemen tartott előadásokat. Először, az 1993/94-es tanévben fölnevelő egyeteme: az ELTE Tárgyi Néprajzi és Folklore Tanszéke bízta meg egy féléves települési kurzus, illetőleg forrásszövegek elemzését tárgyaló szeminárium tartásával. Pár év múlva a Szegedi Tudományegyetem (akkor még József Attila Tudományegyetem) Néprajzi Tanszékére a Történeti források néprajzi elemzése című tárgykör előadására hívtuk meg, s ugyanezt a témát a debreceni társtanszéken is előadta. Az utóbbi öt tanévben a szegedi egyetem néprajzi tanszékének rendszeresen meghívott előadója. Oktatóként is a Tálasi István professzor nevével jellemezhető történeti-néprajzi irányzat képviselője. Széleskörű ismeretanyaga, előadói adottságai a társadalomnéprajz és a parasztság-történet kurzusain kiválóan kamatoznak. * A 60. évében járó Bárth János fiatalos lendülettel, energiával telve dolgozik. Sorra jelennek meg kutatásainak eredményei: nemrégiben hagyta el a nyomdát „t/z- völgyi magyarokJ’ című településnéprajzi és népesedéstörténeti kötete, előkészületben van az erdélyi Magyarlapádon és környékén 2002-2003-ban végzett munkakö14
