Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Hajdú Mihály: Tulajdonnevek szerepe a településtörténeti kutatásokban
pítása, hogy a dunántúli Zombára mely vidékről kerülhettek a később Orosházára települők, jóllehet ennek írásos bizonyítása mindeddig nem került elő. A családnevek másik része nem jelentéstanilag különül el a többitől, hanem csak különössége, ritkasága, máshol való hiánya révén. Mindig is voltak, s ma is vannak egyes vidékekre, sőt egyes településekre jellemző családnevek. Ezek csak néha a leggyakoribb nevek, hiszen a Nagy, Szabó, Tót, Molnár, Varga stb. majdnem minden településen megtalálható, így nem lehet jellegzetessége egy tájnak vagy községnek. Ugyancsak nem az egyszeri előfordulású nevek között találjuk ezeket, mert azok általában betelepültek által viselt nevek. A közepes megterhelésűek körében fordulnak leginkább elő, mint ahogyan a Csongrád megyeiekről Péter László10 * 12 adott jó térképes fölsorolást. Ebből megállapíthatjuk, hogy a következő településeken melyek a jellegzetes családnevek. Nagytőke: Öze, Pitti; Szentes: Bugyi, Négyesi; Szegvár: Ágoston, Korom; Mindszent: Apró; Hódmezővásárhely: Égető, Karasz, Czirok, Czuczi stb.11 Bárth János XVIII. századi településtörténeti kutatásaiban ilyen Faj szón a Váczy; Akasztón a Görheny ~ Görhöny; Ersekcsanádon a Paprika; Szeremlén a Bárdos; Szentbenedeken a Szentgyörgyi stb. Mindezekből következtethetünk az áttelepülők eredetére akkor is, ha írásbeli adatok nem állnak rendelkezésünkre. A keresztnevek vonatkozásában sokkal kisebb lehetőségeink vannak, de szinte biztonsággal megállapítható, hogy a XVIII. századi áttelepülők milyen vallású faluból érkeztek, ha nagyobb személynévanyag áll rendelkezésünkre. Ekkor ugyanis erős vallási kötöttség jellemezte a névválasztást: a protestáns vidékeken az ószövetségi nevek használata igen jellemző volt, a római katolikusok településein pedig az újszövetségi és martirológiai nevek voltak inkább használatban. így 1751 és 1772 között a református Ormánság jellegzetes nevei: Sámuel, Dávid, Abrahám; Eszter, Rebeka, Ráchel; az ugyancsak református Ceglédé: Sámuel, Dániel; Ráchel, Tábita; a római katolikus Nógrád megyéjé pedig Jakab, Ignác, Albert; Agnes, Veronika, Rozália; az ugyancsak római katolikus Szegedé: Antal, Tamás, Jakab; Apollónia, Veronika, Márta.'2 Természetesen koronként és területenként változik ez az egyházi kötődés, ami a településtörténetben való fölhasználásuk óvatosságra int. Kétségtelen, hogy a legbiztosabb megállapítások írásos források alapján tehetők, amelyeknek gazdag tárházát mutatta be és használta föl településtörténeti tanulmányaiban ünnepeltünk, Bárth János, akinek eddigi munkássága nagy nyeresége volt mind a néprajztudománynak, mind a településtörténetnek, mind pedig a magyar névtudománynak. IRODALOM BÁRTH János 1973 A pota néprajzi csoport. Ethnographia LXXXIV. 564—570. 10 PÉTER László 1987. " BÁRTH János 1997; 1999. 12 HAJDÚ Mihály 2003.395. 115
