Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Hajdú Mihály: Tulajdonnevek szerepe a településtörténeti kutatásokban
HAJDÚ Mihály Tulajdonnevek szerepe a településtörténeti kutatásokban Bárth János településtörténeti kutatásai során szinte minden munkájában1 hangsúlyozta a tulajdonnevek fontosságát, és azok tanúságait fölhasználta. Jóllehet a történettudományi kutatások általában írott forrásokra épülnek, s igyekeznek minden állítást adatokkal bizonyítani, a nevek fontosságát senki sem tagadja. Nemcsak azokban az esetekben lehet ezekre építeni, amikor nincsenek források, nem lehet oklevelekkel bizonyítani valamely eseményt, hanem olyankor is, ha színesíti a képet a tulajdonnevekből kikövetkeztethető összefüggés, ami megerősíti az eddigi eredményeket. Különösen gyakran előfordul ez a helytörténeti illetve a településtörténeti kutatásokban. Közismert tény például, hogy a mai Ráckeve lakosai 1440-ben települtek a délvidéki Kevi városából, de mennyire érdekes színt ad a lakosság lelkivilágának az a tény, hogy új lakhelyüket, a Duna menti volt Szentábrahámteleke község nevét ezután Kiskevi névvel illették, ugyanakkor két határrészüknek a nevét is áthozták magukkal, s a Soroksári-Duna bal partján fekvő Kapufa és Izra pusztát Bálványos és Szkorenovác névvel nevezték el.1 2 A szikár településtörténeti adatokon kívül ezek a nevek rávilágítanak az embereknek arra a tulajdonságára, hogy akkor érzik magukat igazán otthon, ha a nevek számukra ismerősek. Ennek a bizonyítására Mező András (1985) számtalan szép példával szolgált: Szentes > Újszentes, Klenóc > Újklenóc stb. Ugyanott azt is olvashatjuk, hogy a Történelmi Magyarország számos Velence, Bolonya, Prága nevű településének lakói valamikor tényleg onnan települtek, s ennek a névtípusnak a számát szaporítja szerinte a Cseh, Csehi (meg akkor — véleményem szerint — a Tóti, Lengyel, Németi stb. utótagú) helynév is. Ellentmondani látszik ennek Bárth János városrésznevekről, azon belül a Tabán és Burgundia névről szóló tanulmánya. Az elsővel kapcsolatban elfogadja az eredeti török etimológiát, de a később keletkezett, XVIII. században létesült települések (mint például a bácskai Topolya) Tabán résznevei szerinte analógiásak. S minden bizonnyal igaza van. A régi, török eredetű és bőrkikészítéssel, tímársággal kapcsolatos „Tabánok általában zeg-zugos, régimódi házakban bővelkedő, mérsékelten módos lakosságú városrészek”,3 s a későbbiekben ezzel a névvel illették a hasonló településrészeket másutt is. Hasonló lehetett a Burgundia városrésznév keletkezése is. Jóllehet első előfordulásaikról nem lehet egyértelműen megállapítani eredeti német lakosságukat, hiszen Kecskeméten 1589-ben, Debrecenben 1599-ben jegyezték először föl, de mindenképp már korábban élhettek. Ennek alapján pedig éppen a helynevek adják a valószínűségét annak a településtörténeti föltételezésnek, hogy németek lakhatták ezt a városrészt. A később alakult településeken pedig — egyetértve Bárth János 1 BÁRTH János 1973; 1974; 1975a; 1975b; 1984; 1993; 1995a; 1995b; 1996; 1997; 1998; 1999; 2004 stb. 2 MAGDICS István 1888.209. 3 BÁRTH János 1995b. 58. 113
