Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Juhász Antal: Bárth János köszöntése
maradványa, mint egy élő szabadtéri néprajzi múzeum. Más képet nyújtott, mint az addig megismert szegedi földi és Szeged környéki tanyák. Őrizte azt az állapotot, ahogyan a borókás pusztából a 19. század végén és az utána következő években kinőtt egy 40-50 holdas halasi gazdacsalád meghatározóan állattartó gazdasága, és őrizte tulajdonosa, az egyedül élő Gyenizse Balázs rendszeretetének nyomait. Tanyakutatásaim egyik feledhetetlen élménye a Gyenizse tanya meglátogatása. Evekkel később Bárth János javaslatára a kiskunhalasi múzeum néprajzosa elkészíttette a debeáki tanya makettjét és elhelyezte azt a ma látható állandó kiállításon. így a jellegzetes halasi tanya kicsinyített mása, Bárth János jóvoltából, „bevonult” a szakirodalomba és a hazai múzeumtörténetbe. A következő esztendőben folytattuk a népi építészeti fölméréseket, többek között a Délalföld nevezetes mezővárosaiban: Nagykőrös Bárth János „települése” volt, Kiskunfélegyháza és Hódmezővásárhely az enyém. Vonzó és izgalmas volt azokat az utcákat járni, azokat a régi parasztházakat fölkeresni, ahol 60-70 éve Kiss Lajos és Móra Ferenc, vagy 38-40 évvel azelőtt Márkus István megfordulhatott. Úgy vélem, kölcsönösen tanultunk egymástól. Miközben gyarapodtunk ismeretekben, elsajátítottuk a céltudatos, adott szempontok szerint, odafigyeléssel végzett gyűjtőmunka módszereit, fortélyait, amiből hosszú évekig tudtunk, talán máig is tudunk meríteni, építkezni. A régióban több éven át folytatott terepmunka tapasztalatainak párlata Bárth János „A Duna-Tisza közi népi építészet és lakáskultúra változását’ című tanulmánya (Forrás, 1973.). A hetvenes évek első felében végzett település-kutatásai az írott források, elsősorban 18. századi úrbéri összeírások, határperek föltárására irányulnak. Több tanulmányban vizsgálja a Duna melléki táj és a Bácska falvainak benépesedését, az oda irányuló migrációt, továbbá a kistáj népessége kontinuitásának és a migrációnak az összetevőit: Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj népesedéstörténetében. Cumania II. Kecskemét, 1974., Fájsz népessége a XVIII. század közepén. In: Bács- Kiskun megye múltjából. I. Kecskemét, 1975., Doroszló népessége a XVIII. század közepén. Hungarológiai Közlemények 46—47. Növi Sad, 1981. Publikációinak nagy értéke, hogy teljes névjegyzékeket tesz közzé, s ezek alapján hiteles képet nyújt a népesség számlázásáról, a 18. századi népmozgásokról. Sajnos a korábbi település- történeti földolgozások mindegyikére ez nem volt jellemző, emiatt a szakirodalomban számos felszínes, elnagyolt általánosítás kapott teret. A település- és népességtörténeti tanulmányok mellett az első kalocsai évtized kutatói termése, néhány népművészeti és gazdálkodási tárgyú dolgozaton kívül, föz illancsi tanyák népének hajósi búcsújárása” című tanulmánya (Népi kultúra - Népi társadalom XI-XII. Budapest, 1980.). Személyes kötődés, mi több: a szülőföld és népe iránti elkötelezettség hívta életre ezt az írást. Fő forrása, Rózsa Balázs (1904- 1976) búcsúvezető előénekes anyai nagyapja, bár erről szemérmesen hallgat, csupán rokonságukra utal. A rendszerezetten, fegyelmezett értekező stílusban, ugyanakkor szeretettel megírt és kiválóan dokumentált tanulmány e tárgykörben az utóbbi évtizedek egyik legjobb írása. Az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején Bárth János energiáját nagyrészt a keceli kutatás kötötte le. A maga szerkesztette monográfiába kötetnyi terjedelmű 10
