Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Cigányok a Jászkun Kerületben, az 1768-as conscriptio zingarorum
Az akkor 22 éves András fia és a 14 éves Mihály fia szintén kovácsnak voltak feltüntetve. Az utóbbi bizonyára még inas lehetett. Öt év múltán a négy fiú közül kettő kovács, kettő még tanul. A két leány is dolgozik, szolgálók. Fonnak és gyűjteni is járnak. Szőlőjük és árendás szántójuk van, amit a saját öt ökrükkel müveinek. Ifjú Balogh György - 1768-ban 27 éves, kovács - még többre vitte. Lánya elvégezte az iskolát, ő maga öt pesti mérő földet művel, szolgát tart és kovács mesterségét is folytatja. Kisebb gyermeke két éves. A többi cigány család hasonlóan a felsoroltakhoz földet müveit, és mesterséget is gyakorolt. A föld azonban nem tulajdonuk, csupán árendálják. A földvásárlás sokkal nehezebb volt, mint az árendálás. Azok a cigány férfiak, akik Félegyházán földet vettek, mind magyar redemptus családba házasodtak, s a vásárlást többéves árendálás előzte meg. Céfó Mihály például 11 évig bérelt két kötél földet, hogy majd egy kötél saját tulajdont szerezhessen egy másik gazdától.16 Kisújszálláson 1779-ből ismerünk cigány összeírást.17 A családok száma néggyel csökkent 1768 óta. Mindannyian házakban laknak, magyar ruhában járnak. 1784-ig a helység cigányainak száma csökkent, majd ismét növekedett. Muzsikálni csak akkor engedték őket, ha szántóföldet szereztek, de szántóföldet szerezni gyakorlatilag lehetetlen volt, írja Szabó Lajos Kisújszállás monográfusa. A félegyházi példa azt mutatja, voltak kivételek. Igaz, a redempció lezárulása, azaz 1760 után egyre nehezebb nem redemptusnak földet szerezni, de ez a magyar irredemptusokra és zsellérekre is vonatkozott. Olyan helyi jászkun statútumot nem ismerek, ami kifejezetten megtiltotta volna a cigányok földvásárlását. Számtalan példát sorolhatnék, amely szerint jászkunsági magyar zsellér többszöri próbálkozásra sem tudott földtulajdont szerezni. A szigorú és részletes jászkun elővételi rendszer akadályozta a nem redemptusok földvásárlását, de etnikai megkülönböztetésre utaló akadályozás írásos nyomával nem találkoztam. 1780-ban már Halason is volt egy birtokos cigány családfő.18 19 1779-ben a Jászkun Kerületben 239 cigány családfőt írtak össze.16 Tizeneggyel többet, mint 1768-ban. Minden család házban, szétszórtan a magyarok között lakott. Az összeírtak 4%-a volt colonus, ami azt jelenti, hogy a ház mellett legalább két-három hold földdel, esetleg, vagy, plusz szőlővel rendelkeztek. Kakukk Mátyás kutatása felhívja a figyelmet az összeíráson kívüli iratokból nyerhető háttérismeretek felderítésének szükségességére. A kunszentmártoni tanácsjegyzőkönyve ugyanis arról tanúskodik, hogy csak azokat írták össze, akiknek házuk és legalább árendás földjük volt, a többi cigányt az összeírás előtt kitoloncolták.20 1779-ben a legvagyonosabb halasi cigány Illés György. Ő 1768-ban még nem tartózkodott Halason. 1773-ban viszont már feleségével és négy kiskorú gyermekével együtt halasi lakos. Hegedül, kovácsmesterséget folytat, és árendás földet müvei. Jószága két bikaborjú.21 Öt év múlva, 1779-ben négy hold redimált föld birtokosa, amihez ötnapi kaszáló járult. Van hét szarvasmarhája, és a muzsikálást is gyakorolja. 16 BKML. Kf. lt. Arc. 20. Caps. 1. Fare. 1. N-l. év n. 17 SZABÓ László 1983. 94-95. 18 BKML. Kh. Tan. ír. Sul. K. Fare. 79. N2 16/1780. 19 SzML. JK. ir. D Capsa XII. Fare. 8. N2 34/1779. 20 KAKUKK Mátyás 1996. 305. 21 BKML. Kh. It. Tan. ir. Sub. K. Fare. 79. N2 16. 55
