Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Farkas Gáborné: Dusnok népének táncélete
nem viseltek fityulát (főkötőt), ők kontyba font hajjal mentek. A kontyra kis koszorút tettek, ha már jegyesük volt. Ezt ünnepnapokon és templomban is hordták. Fiatal menyecskék és asszonyok fityulába öltözve mentek mulatni. A lakodalmi mulatságokban az idősebb asszonyok is ott voltak, ők kendőt viseltek a fejükön, amelyet áll alatt kötöttek meg. A férfiak az évszaknak megfelelő ünnepi öltözékben jelentek meg, fejükön kalappal. Táncba hívás, udvarlás, párválasztás A lányok a tánchelyiségen belül a fal mellett ültek. Táncba híváskor a lánynak illett kimondani az egész nevét. Táncba húzásra akkor került sor, ha a lakodalmakban a hívatlan vendéget az ismerősei elkapták és húzták, hogy menjen táncolni ő is egyet. Először a legény azzal táncolt, akinek udvarolt, vagy akit meghívott, befizetett a bálba. Ezután sorra megtáncoltatta a rokon, aztán a szomszéd leányokat. Az utolsó táncot illett azzal táncolni, aki a lányt beváltotta, mivel a bál végén a lány megengedte, hogy a fiú hazakísérje. Egy-egy táncot illett ugyanazzal a lánnyal, illetve ugyanazzal a legénnyel végigtáncolni. A régi bálokban a lekérést nem ismerték. Kitáncoltatás, kimuzsikálás A nők alárendelt szerepe a táncillemmel kapcsolatos szokásokban is tükröződött. Nemigen kezdeményezhettek táncot. Ela megsértették a legényt vagy visszautasították a táncot, a legények kellemetlen helyzetbe hozhatták a lányokat. Ha a tánc közben a legénnyel a lány nem jól viselkedett, levette a kezét a válláról, nem hagyta, hogy a legény vezesse, a megsértett legény könnyen kipenderítette. A legény intett a zenekarnak, és a „vakpalira’’ - jelen esetben a Rákóczi-indulóra - addig vitte a lányt az ajtó felé, míg ki nem küldte az utcára. Erről aztán nemigen illett a faluban beszélni, -idézik fel utólag az efféle eseteket. Magatartás a bálban A bálban a lányoknak szerényen kellett viselkedni, nem illett incselkedni a legénnyel. Tánc közben kiderült, hogy milyen a lány. A tánc a párválasztásban, az udvarlásban domináns szerepet töltött be, így fontos volt a táncillem megtartása is. A táncnak társadalmi szerepe volt az egyes közösségek ízlésének formálódásában. Táncszók A mulatozások elmaradhatatlan része a táncban használatos mulatószók - a táncszók - használata: a csujogatás és a bekiabálás. A csujogatásokat nem csak magyarul, hanem rácul is kiabálták. Egy példa a felelgetős változatra: Rácul: Legény: Milo draga isobi kvama, hujujujujujj! Alvam skiszko préd vratama, hujujujujujj! 215
