Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai
nek nevezett fodrot találunk. Az asszonyok téli felső ruhája volt a testállóhoz hasonló szabású, vatelinnal bélelt meleg, szövetből, bársonyból készült gyönggyel díszített kaca- bajka. Nem tudom erre vonatkozik-e Simonyi megjegyzése, miszerint Bátyán az öregasszonyok kis bundás kabátján sárga-piros színű cifra van.70 Már csak az emlékezet őrzi a birkabundából készült ujjatlan, csípőig érő mellényt az úgynevezett kuzuvacot. Ünneplős jellegét mutatja az a dal, amelyben lánykéréshez veszi föl az anya. Mila majko, zagarnite kuzuvca, / Pa idite milu dragu prositi7'. A mai napig használt téli viseletdarab a szintén boltban vásárolt gyapjúból készült vastag, meleg beliner kendő. Az asszonyok sötétebb színűt, a lányok akár fehéret is hordtak. Átlósan, háromszögűre kétrét hajtották, s vagy a fejüket is betakarva, elöl keresztezve, hátul megkötve, vagy csak a vállukat, mellüket takarva viselték. A veliki gubert négyzetesre hajtották kétrétegre, s csak a hátukra hajtva viselték. Az 1920-as, ’30-as években jelenik meg a fényképek tanúsága szerint az új stílusú, bácskaias felső ruha, a leves. Ez a hosszú vagy rövid ujjas blúzféle elölgombolós, anyaga a szoknyáéval megegyezik, az ünneplős fajtája rakott, vagyis csípőre szabott, a hétköz- naplós igönyös. Öve saját anyagából készül, s patenttal záródik. Föltűnő sajátossága, hogy félcombig ér, s alsó része követi a szoknya domborulatát. A bácskaias ruhák legpolgáro- sultabb változatai között már kockás mintázatút is láthattunk az 1950-es években. Egy nehezen megfogható, de mégis létező mechanizmus működött a régi falusi társadalmakban, amely a közösségi norma erejével sokáig megőrzött viseleti hagyományokat, máskor meg szinte kötelezővé tett bizonyos öltözködésbeli változásokat. A régi falu kohéziós ereje közismerten erős volt. A falvanként vagy kistájanként kialakult népviselet befelé az összetartozást, kifelé a különállást tudatosította. Az 1950-es években az is hozzájárult a kivetkőzéshez, hogy amikor bátyai asszonyok beálltak a kalocsai boltok elé a sorba kenyérért, ruhájukról ismerték föl, és zavarták el őket. Az erős összetartozást jelzi, hogy archív fényképeinken a legények egymás vállát fogva, a lányok egymást karolva néznek bele az idegen fotós masinájába. A falusi kisebb közösségek, mint a szomszédság, rokonság, a munkára, dramatikus szokás előadására szerveződött csoportok, s főképpen pedig a legény és leány bandák természetesen állandó kommunikációs kapcsolatban álltak egymással, de még a népviseleten belül is nagyobb egyformaságra törekedtek. A lány és legény bandák ilyen irányú törekvéseiről az 1960-as években így vallottak: A lányok közül, aki cifrábban tudtak öltözködni, szorosabb barátságot tartottak.12 Vagy: Azok a lányok, akik szorosabb barátságot tartottak, egyformán szoktak öltözködni. Szoknyát, fülbevalót, gyűrűt is szoktak cserélni egymással, hogy a bálban új ruhában, új ékszerekkel lássák őket12 Hasonló volt a helyzet a legény bandákban. A szállási legények pávatollat viseltek. Azok mindig együtt jártak. Tizenhárom gyütt egyszerre. A csizmába kést hordtak14 A nóta is azt mondja róluk: A szállási duhaj banda, / Tizenhárom áll egy sorba, / Mindegyiknek fekete kalapja, / Tearózsa nyílik rajta15 Jelencsity Mihály azt mondta róluk: A szállásiaknak majdnem mindnek ólmos botja volt. A csizmaszárba hordta. 70 71 72 73 74 75 SIMONYI Jenő 1882. FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. FEHÉR Zoltán 1970. Uo. Uo. FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 193
