Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Solymos Ede: Refena, az asszonybál
Ja sam jedua jedina moje nane Ja sam jedua jedina moje nane Pa me drzu ko na dlanu jaje, Pa me drzu ko na dlaju jaje. Én vagyok a nanó egykéje és úgy tartanak mint a tojást a tenyéren Kako igram, tako pisám Ahogy táncolok, úgy pisálok Ja, ja, ja bi bjila ja, ja i moja dika ime zlata a on nece da mi da Én, én, én, ennék én, A szeretőmnek van aranya de nem akar adni Míg korábban házaknál több csoport mulatott, az 1930-as évektől már közösen, kocsmában tartották. A maszkák is változtak, már cowboynak, Dérynének is öltöztek, éjfélkor pedig feketekávét ittak. A környező bunyevác lakta falvakban ismeretlen a refena, volt olyan adatközlőnk, aki faluról került Szentistvánra menyecskének, és nagyon csodálkozott az első évben. A Baja-Alsóváros bunyevácai farsangkor a maszkajárást rendezték meg, medvével, didákkal, és az egész várost bejárták, a refenát, amit refendának is mondtak, csak a II. világháború után kezdték szentistváni hatásra. Érdekes, hogy ők is házaknál rendezték meg, míg a Csitanoicában, (eredetileg a bunyevác Olvasókör volt, majd egyre inkább kocsma lett) magyarokkal vegyes bál volt. Néhány esztendő után mindkét helyen a Nőtanács szervezte, és az 1960-as évekre már „össznépi” asszonybál lett. Egy ízben a televízió is egyenes adásban közvetítette. Ekkorra már fellazult a kizárólagosság, férfiak is részt vehettek, mindössze piros babos kendővel kellett a fejüket bekötni. A szokás átalakulása érthető, hisz korábban, a paraszti életformában, az asszonyok a házhoz, a családhoz voltak kötve, a lakodalmak kivételével ez az egy alkalom volt, amikor úgy istenigazából mulathattak, sőt, itt férfiak nélkül, egymás közt elengedhették magukat. Egyes férjek még rosszallották is, hogy mit csinálhatnak feleségeik. A háború után, a társadalmi átalakulással, tsz-ek szervezésével a nők életformája is megváltozott, a „közösbe”, mások gyárba, üzembe jártak dolgozni, több alkalmuk nyílt a szórakozásra, ahol már más nemzetiségiekkel együtt voltak, a barátságok is másként alakultak, a refena elvesztette jelentőségét, varázsát. BÁRTH János 1998 Istvánmegye In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében (szerk.:) Romsics Imre - Wicker Erika Kalocsa DÖMÖTÖR Tekla 1958 Farsangi asszonymulatság a XV. században Néprajzi Közi. III. 44-48. IRODALOM 183
