Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bihar Mária: Bolgárkertészek és szerepük Kunszállás fóliás kertkultúrájának kialakulásában
mértékének alacsony volta miatt a zöldségek iránti kereslet igen kicsi volt, a rendelkezésre álló kertészeti munkaerőt nem tudta eltartani. A megélhetési nehézségek, a föld- nélküliség sok kertészt kényszerített Bulgária földjének elhagyására. A jobb életkörülmények reményében 1888 és 1914 között fél millió bolgár vándorolt ki Oroszországba, Romániába, Szerbiába, az Osztrák-Magyar Monarchia területére, sőt Európán kívüli területekre is.5 Néhány kisebb XVIII. századi előzmény után az első nagyobb bolgár csoportok a korabeli Magyarország déli városai és néhány más helység körül az 1870-es évek elején tűntek fel. A századfordulón már nagy számban dolgoztak Budapesten (a Csepel-sziget és a Rákos-patak mentén, Káposztásmegyeren, Soroksáron, Zuglóban) és minden nagyobb város környékén, ahol kedvező éghajlati viszonyokat, mindenekelőtt élő folyóvizet és jó piaci adottságokat találtak.6 A hazánkba érkező bolgárkertészek remekül meg is találták számításukat, hiszen a XIX. század végén Magyarországon a városiasodás kicsit megkésve, de rohamos fejlődésnek indult. 1870 és 1900 között például Budapest népessége majdnem megduplázódott, de többi városunk is jelentős létszámnövekedést mutatott. A megfelelő mennyiségű friss zöldség termesztésére képtelen magyar városok élelmiszer-ellátása egyre nagyobb feladatot jelentett. A korabeli viszonyoknak megfelelően a városok körüli kertészetekben főleg „száraz” zöldségféléket termeltek és szinte semmi friss levélzöldséget.7 A nagyobb városok mellett és környékükön a XVIII. századi betelepítések révén megjelenő német kertészek is elsősorban gyümölcs- és virágtermesztéssel foglalkoztak, bár egy részük céhekbe tömörülve már hidegvizes öntözéses szabadföldi zöldségtermesztést is folytatott, intenzív módszerrel, köztes termesztéssel.8 A piacra termelő, városokat zöldséggel ellátó kertészetet képviselő magyar „száraz” kertészek és német iparkertészek tevékenysége mellett is behozatalra szorult hazánk korai, primőr zöldségfélékből. A behozott áru értéke a századforduló éveiben majdnem 6,5 millió koronára rúgott. A bolgárkertészek magyarországi megjelenése és kertészeti módszerük térnyerése volt az, amely leginkább megoldást kínált a városok zöldséggel való ellátására. A trianoni békediktátum után aszálykárokkal sújtott Magyarország friss zöldséggel való ellátásában betöltött szerepük felbecsülhetetlen. A bolgárkertészek hatása és jelentősége azonban nemcsak gazdasági, de társadalom-politikai vonalon is erőteljes volt. Új utat mutattak a menni vagy maradni kérdésével küzdő kivándorolni készülőknek. Hiszen míg a munkanélküli mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok az 1870-es évektől tömegesen vándoroltak ki hazánkból, legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba, addig a bolgárkertészek itt találták meg „kincset érő Kaliforniájukat”.9 Ennek a kettősségnek a közvéleményben való tudatosodása következményeképpen szóban és írásban nagy propaganda indult meg a gazdák kiképzésére, a bolgárok módszerének megtanulására. Az állam is támogatta bolgár rendszerű kertészeti telepek létrehozását. Ez nem sikerült minden esetben maradéktalanul, hiszen a kertészkedésre ösztönzött parasztok híján voltak a megfelelő kertészeti tudásnak, illetve a bulgárok eredményességének, sikerességének kulcsát jelentő társulásra, csoportmunkára képtelennek bizonyultak.10 5 CSOMA Zsigmond 1987. 113-114. 6 KÓSA László 1977. 316-317. 7 CSOMA Zsigmond 1998. 72-74. 8 CSOMA Zsigmond 1998. 73-77. 9 JESZENSZKY Árpád 1995. 200-201. 10 JESZENSZKY Árpád 1995. 204-206. 172
