Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Silling István: Adorján vallási életének sajátosságai
A tizenöt tagból álló csoportot koszorúnak, annak vezetőjét koszorúfejnek nevezik. Körülbelül tizenöt koszorú lehet a faluban, ami azt jelenti, hogy legkevesebb kétszázhuszonöt hívő mindennap elimádkozza a rózsafuzért Adorjánon. A Jézus Szívé-társulat is 1895-ben lett rendszeresítve. Ők hozatták a templomba a Mária Szívé-szobrot. Ez a társulat az 1950-es években még létezett, s a hónap első péntekének miséjén száznegyven-százhatvan gyónó-áldozó is volt. Megtörtént, hogy már hajnali három órakor megérkeztek az első gyónók, s ébresztették a papot. A Mária-lányok társulata is működött a templomban. Ózsvár Emília volt a Mária- lányok anyja, a vezetőjük. Ők vitték a körmenetben a hordozható Mária-szobrot. Körmenetet pedig húsvétkor, úrnapján, minden újholdvasárnap, búzaszenteléskor, keresztjáró napokon tartottak. Nagypénteken ma is tartanak, amikor a kálváriára mennek, ott végzik a keresztúti ájtatosságot, és onnan mennek a templomba. SZABADTÉRI SZAKRÁLIS EMLÉKEK A templom előtt egykoron álló fakeresztet 1913-ban felváltotta egy kőkereszt, ismételten Kanizsáról, az ottani temetőből való, melyet az adorjáni Mária-társulat tagjai hozattak ide. A régi feszületet, eredeti helyéről elmozdítva nem fosztották meg funkciójától, hanem felállították az Országút mentén. Annál is inkább tisztelték az adorjániak ezt a feszületet, mert előbb állt, mintsem a falu bármely más szakrális építménye. A ragaszkodás és a kegyelet őrizte meg sokáig ezt a feszületet. Kereszt áll a falu Fölvég nevű részében, valamint a vasútállomásnál és a temetőben. Iványi István, a XX. század elején élt bácskai történész említ itt egy Sóti-keresztet is. A falu kálváriáját 1906-ban építették. A tizennégy stációoszlop fülkéjében domborművek ábrázolják Krisztus szenvedéstörténetét. A keresztút végén kápolna áll, melynek elülső részében a kálváriákra jellemző három kereszt, beljebb pedig a kápolnaoltár: közepén egy fából készült feszület, amely alatt Mária-Magdolna térdelő szobra, balról a Fájdalmas Szűzanya szobra, jobbról pedig Szent János apostol szobra látható. A BÚCSÚ ÉS A BÚCSÚJÁRÁS Az adorjáni templom védőszentje, mint már említettük, Sarlós Boldogasszony. A templom búcsúját a július 2-át követő vasárnap tartják. Az ünnepre gyónással, szentáldozással készülnek az adorjáni hívők. Az asszonyok ilyenkor szépen felvirágozzák a templomot. Erre a közösségi vallási ünnepre hazaérkeznek a vidéken vagy külföldön élő adorjáni elszármazottak, a másutt dolgozók is. A távolabbról jövők már szombaton megjönnek, míg a közelebbről indulók csak vasárnap. Vannak olyan búcsúlátogatók, akik vasárnap a délelőtti nagymisére érkeznek, s csak a templomlátogatás után keresik fel vendéglátó gazdáikat, akik rokonaik, jóbarátaik, ismerőseik. A búcsúra illik meghívni a vendégeket, anélkül kevesen érkeznének. Mások előbb a házigazdához mennek, s vele együtt indulnak a misére. Ezen a napon a háziasszony ünnepi ebéddel várja vendégeit: húslevessel (legtöbbször tyúkhúsleves), birkapaprikással, borjúpaprikással, pecsenyével, újabban töltött hússal, az elmaradhatatlan ünnepi rétessel, tortával. Vacsorára általában az ebédről megmaradt pecsenyét szolgálják fel, esetleg töltöttkáposztát készítenek. 154
