Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kustár Rozália: Faragott fejfák a szlovák nemzetiségű Dunaegyházán
ban a fiatal - és középkorúak fejfáit festették kék színűre (Dömsöd, Makiár, Alsó- némedi)26. A kék illetve sárga festés megjelenik a magyarországi németség fejfáin is pl. Soltvadkerten27, Hartán, halvány kékre festett fejfák ismertek Nemesnádudvaron28. A fejfák vésett motívumai között leggyakoribb a fűzfa és az egyszerű lomb nélküli faábrázolás29, mely néha a felirat felett és alatt is megtalálható. Ezen kívül megjelenik még a csillag és az ágmotívum. A felirat felett és alatt bevésett minta általában sekélyebb vésetü, mint a felirat, sok esetben mára már nagyon elmosódott. Ezek a díszítőelemek azok, melyekben leginkább megnyilvánult a fej fakészítő egyéni stílusa. Egy esetben a faragott fejfán lécekből kialakított - fénykép elhelyezésére szolgáló keret is van a felirat felett (III. tábla: 3). Csupán a XX. század második felétől kezdenek terjedni tömegével egyéb motívumok — kehely, fiatalok sírján galamb, virágcsokor, katolikus hatásra kereszt, mécstartó... A síremlékek feliratai A betűket V-alakú vésővel, mélyen vésték a fába, ezért ma is viszonylag jól olvashatók. Mivel a közigazgatás nyelve Dunaegyházán már a XIX. században is a magyar volt, ezért szlovák feliratokkal a temetőben nem találkozunk, viszont a magyar feliratokban több jegy utal - főleg a magánhangzó-használatban a falu etnikai másságára. (Adattár VI). Minden fejfán bevésett felirat idézi az elhunyt személyét, néha napra pontosan kiírták születésének és halálának dátumát, ritkábban foglalkozását (Adattár VII-IX.). Sírverssel csak néhány esetben találkozunk (Adattár V). A felirat általában Itt nyugszik az Úrban... illetve Itt nyugszik Istenben boldogult... toposszal kezdődik, és a Béke hamvaira, Béke poraira formula, vagy annak rövidítése B. P. zárja. Néha a fejfákon is megjelenik a készítő monogramja (például VD,30 Adattár IV, X, XIII) vagy a gyászoló családtagokra történő utalás (Adattár X-XII). ZÁRSZÓ A XVIII. században betelepülő nemzetiségek sírjelkultúrájának eredete kérdéses, hiszen a XVI. századtól Európa protestáns vallású területein általános volt a faragott fejfák állításának szokása.31 Formakincsük az idők során változott, a XX. század első feléből fennmaradt emlékek Dunaegyháza jellegzetes, egyedi faragóhagyományát tükrözik. A dokumentáció teljes anyaga hozzájárulást jelenthet a magyarországi szlovákság múltjának és jelenének jobb megismeréséhez. 26 NOVÁK László 1978 263. 27 NOVÁK László 1978. 242. 28 IMREH Pál - HOPPÁL Mihály 1977. 12. 29 Ez utóbbi ZENTA1 János 1963. 282-283. szerint esetleg köznapi szomorúfűz ábrázolás lehet. 30 Alberczki Dániel, meghalt 1929 kopjafáján. 31 HOFER Tamás 1982. 316-318. a Felvidéken 1586-ból, 1591-ből és 1596-ból maradt fenn feljegyzés az emberalakú faragott fák sírra helyezésének tiltásáról (BEDNÁRIK Rudolf 1972. 41). 136
