Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth János: A Baja környéki pásztorok nemzetisége 1803-ban
sertésfalkáit őrző kanászoknak sem. Ezzel szemben a faluközösség három bujtárt is foglalkoztató csürhésének Lógó Mártonnak feljegyezték házát, szöllejét, két üszőjét és egy ártány sertését. A közösségi vezető pásztorok általában nem birtokoltak jelentős állatállományt, de legtöbbjük töredék jobbágytelke, vagy zsellérháza, szölleje révén tagja volt a helyi jobbágytársadalomnak. Pl. Petrás Pál gulyásszámadónak egy háza, szölleje és két süldő sertése volt. Felestársának, Lógó Miklósnak egy házát, szöllejét és egy daruszőrű fejős tehenét vették számba az összeírók. Váradi Mihály ökrész számadóról feljegyezték: „Semmi jószága sincsen, hanem 'á colonicalis sessiót bir.” Katona József tehéncsordás négy öreg sertéssel és ,,'A colonicalis sessió”-val rendelkezett. Vörös Imre borjúpásztor neve mellé a következő javakat tüntették föl: „Háza van és lA sessiót bír és egy szőke pörge szarvú fejős tehene van kis borjúval.” Felestársa Topsics György házat, szöllőt, egy fertály colonicalis sessiót, egy pej paripát és egy pej kancát birtokolt. A magánnyájakat őrző juhászok viszonylag jelentős saját juhállománnyal rendelkeztek. A Késmárki Mihály gazdát szolgáló, bujtárt is tartó Pogán József juhásznak 1 kosa, 29 nőstény öreg birkája, 25 tokjuha, 27 báránya és 1 szamara volt. Az 5 faluból szerveződött gazdaközösség kospásztora, Nebojsza István 11 ürüvel, 41 nőstény birkával, 16 tok- juhval és 37 báránnyal rendelkezett. Major János 30 éves meddűs juhász neve mellé az alábbi állatállományt jegyezték föl: „2 tinaja, 2 szamara, 3 kossá, 58 nőstény birkája, 43 tokjuha, különbféle jel alatt, és 57 bárányai vannak”. Uhertsák István meddűs juhász 1 szamarat, 2 ürüt, 45 nőstény birkát, 44 tokjuhot, 46 bárányt mondhatott magáénak. HELYBÉLI ÉS JÖVEVÉNY PÁSZTOROK. PÁSZTORMIGRÁCIÓ Az úriszéki perek és a határperek vallatási jegyzőkönyveit olvasva, gyakran tapasztalhatja a kutató, hogy a megszólaltatott pásztorok helyszínekben gazdag, változatos életutat mondhattak magukénak.6 Előfordult, hogy egy 40-50 éves pásztor akár 15- 20 helységben is szolgált életében. Közben nyelveket sajátított el, kultúrákat ismert meg, esetleg vagyont is gyűjtött. Vagyon, elsősorban állatvagyon birtokában bekerülhetett valamelyik helység paraszttársadalmába, és ott házat, földet birtokló gazdává válhatott. Több példa is van arra, hogy valaki a XVIII. században juhászként élte élete egyik felét, majd egy új népesedésű településen jómódú telkes jobbágy lett.7 A XVIII. század az Alföldön a nagy népmozgás százada volt. Parasztok ezrei keltek útra, esetleg újabb és újabb útra, hogy a korábbinál jobb megélhetési teret szerezzenek maguknak. A migráció iránti kézség fokozottan jellemezte a pásztortársadalmat.8 Az alföldi agrárvárosok pásztorainak jelentős része nem helyben született, hanem különböző helységekben szolgálva, hosszabb-rövidebb vándorút után jutott el a befogadó város pusztáira. Jól tükrözi a pásztormigráció jelentőségét a Balogh István által tanulmányozott 1796. évi Szabolcs megyei pásztorösszeírás.9 Az 1803. évi Baja környéki pásztorösszeírásban szereplő helységek közül Sükösd állattartása és 64 fős pásztomépessége volt olyan nagyságú, amely összemérhető a kisebb alföldi agrárvárosok állattartásával és pásztortársadalmával. Következésképp, 6 BÁRTH János 1984/b. 308. 7 BÁRTH János 1984/a. 103. - BÁRTH János 1999. 93., 95., 104-105. 8 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993. 305. 9 BALOGH István 1959. 11
