Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
többféleképpen is elkészíthették. A rétes levágott szélét két centiméteres csíkokra darabolták. Majd zsíron vöröshagymát dinszteltek, s kevés fűszerpaprikát szórtak rá, felengedték vízzel, s ha az forrni kezdett, kifőzték benne a tésztát. Tejföllel ízesítették. A másik változat szerint tejben főzték ki a csíkokra vágott rétestésztát. Az is előfordult, hogy a rétestészta lemaradt végét annak a krumplinak a főzővizében főzték meg, melyből a grenadírmars készült.8 De ez már nem ünnepi étel volt. A gyermekágyas asszonynak vitt ételt pamodának nevezték, s az 1960-as évekig volt szokásban. A XX. század első felében általában kedden, ritkábban hétfői napokon tartották a lakodalmat, de az előkészületek már hamarabb elkezdődtek. Két nappal a lakodalom előtt levágták a disznót vagy a borjút, a birkát. A baromfit a rokonok, a keresztanya és a bérma- anya hétfőn vitte a házhoz, ott közösen kopasztottak, előkészítették a húsokat a sütéshez- főzéshez. Ilyenkor a segítők vacsorát is kaptak: húslevest (melyet az 1940-es' évekig rizsával, később tésztával főztek), pörköltet. A vacsorával egybekötött koszorús estet krancabendnek nevezték. Az utóbbi évtizedekben inkább az a szokás, hogy a baromfit megkopasztva viszik a házhoz vagy az étterembe, ahol megfőzik. A harmadik templomi kihirdetés napján, vasárnap a keresztapák járták a rokonokat, ismerősöket, s verssel hívogatták őket az esküvőre és a lakodalomba. A keresztapáknak a lakodalmas háznál rövid borkóstolót rendeztek, majd azok nyomban tovább álltak, hogy a népes vendégsereget egy nap alatt meg tudják hívni. A nap végeztével a lakodalmas háznál meg is vendégelték a hívogatókat, ugyanis ekkor sütötték a kalácsot. Ezen a napon a vőlegény barátai díszes zsebkendővel átkötött borosüveggel meglátogatták a vendégeket, akikkel borkóstolót tartottak.9 A XX. század első felében az esküvő reggel nyolc órakor volt a községházán, majd a templomban. Mikor hazajöttek az esküvői miséről (kilenc-tíz óra körül), akkor reggelivel kínálták a vendégeket: pálinkát (snapsz) és háromféle kalácsot (bejgli), túrósat (khésze kuhö), diósat (nusz kuhö) és mákosat (mák kuhö). A lakodalmi ebéd első fogása a tyúkhúsleves (hink szuppö) volt, majd a leveshús következett paradicsomszósszal (paratajszósz). A paradicsomszószt az 1970-es évektől elhagyták. A harmadik fogás a pörkölt (paprikas) volt, mely készülhetett baromfiból, sertésből, birkából vagy borjúhúsból. A pörkölt mellé kenyeret adtak. Nem szoktak kalácsot adni az ételek mellé ünnepi alkalmakkor, azt magyar szokásnak tartják. A negyedik fogás a pecsenye (prátl) volt, de adhattak mellé fasírtot (fasirt), sült kolbászt (bratvurst) is. A pecsenye készülhetett sertéshúsból vagy kacsahúsból is. A következő fogás a köleskása (hersapraj) volt, melyet az 1950-es évekig volt szokás feltálalni a lakodalmakban. A köleskása úgy készült, hogy tejben megfőzték a kölest, majd tálba kiszedve fahéjas cukorral szórták meg. Különféle gyümölcs kompótot, befőttet vagy főtt aszalt szilvát adtak hozzá. A vacsora végén következtek a különféle sütemények. A XX. század első felében a különböző ízesítésű (diós, túrós, mákos) bejglik és a csörögefánk volt szokásban. A torta (tarta) és egyéb sütemények az 1960-as évektől jöttek divatba. A lakodalmi vacsorára általában ugyanazt adták, mint az ebédre. Esetleg friss marhahúslevest adtak a tyúkhúsleves helyett. 8 VAJKAI Zsófia 1992. 74. 9 HECKENBERGER Péter 1991. 318-319. 100
