Hermann Róbert: Kossuth és kortársai. Hermann Róbert és Dobák Géza kiállítása (Kecskemét, 2002)
Okmánytár
Fiam kérdezte kívánják-e, hogy mi keressünk fordítót. - Azt mondák, nem kell, van nekik olyan, akiben tökéletesen bízhatnak. - Hát jó, ők fizetik, övék a rizikó; hát az ő dolguk. Hanem feltételül szabták, hogy a (már március végével megjelenendett) magyar kiadást késleltessük 1-ső májusig, miszerint vele egyidejűleg jelenhessen meg az angol is. A magyar kiadók ezt az áldozatot is megtették - s én nekiálltam éjjelinappali munkával kondenzálni a 34 nyomtatott ívnyi magyar szöveget 25 ívre, hogy május l-jére elkészülhessenek az angol fordítással és nyomtatással. Hát minden rendben volt. - De nekem német, olasz, francia kiadóim is akadtak.- Felkértem az angol kiadókat, küldjék el nekem a próbaíveket, miszerint a többi fordítás is egy nyomon járjon. Elküldték, s nagy bosszúságomra azt láttam, hogy az angol fordítás minden kritikán alul rossz. - Az ördög sem venné meg. - Angol szóhalmaz, de nincs angolul. Csömörletes. Aztán a fordító magyarul sem tud jól - nem érti, amit fordít, a magyar dolgokról pedig fogalma sincs. - Például (az 1-ső kötet tárgya az 1859-ki olasz háború korszaka) előfordul, hogy némely magyar emigráns abban törte fejét, hogy csikós-gulyás alakban belopódzik Erdélybe a székelyeket felkelteni,- s a fordító e szót, székelyek, így fordította le: szászok. - Kérem! a szamár még csak azt sem tudta, hogy a magyar székely egy dolgok, a magyarfaló, muszka behívó szász meg más dolog. Aztán egy példát, hogy milyen jól érti a magyar nyelvet. írva volt: a Habsburg- házbeli királyok esküt tartoztak tenni a törvények megtartására; s egyet kivéve, mindannyian le is tették. Ezt á peu prés31 így fordította: „meg kellett esküdniük, hogy betartják a törvényeket - s egy kivételével mindannyian be is tartották azokat”\! S ezt az én számba adja - az én számba ezt a blaszfémiát!! Persze megírtam a Belle Sauvage Yardnak, hogy tiltakozom az ily fordítás ellen. Megírtam, hogy ha módom volna, akármit is kész volnék nekik fizetni, hogy az egészt tűzbe dobják. - Kérdeztem, ki az a rettenetes fordító? s intettem, ne ragaszkodjanak simultaneus32 kiadáshoz, vegyenek maguknak időt, s javíttassák ki. Március 23-káról ezt felelik: a fordító: Herr Jausz, „egy magyar, akit a legnagyobb mértékben ajánlottak nekünk". No kérem: Jausz, - aztán még pláne Herr Jausz - és ez magát magyarnak adja ki; pedig még csak azt sem tudja, hogy a székely nem szász. Az elhalasztásra reáállnak, és ezt írják: Ehetetlennek találván azt, hogy egy olyan angol szolgálatait vegyük igénybe, aki teljes mértékben bírja a magyar nyelvet, s egyben az időszak történetével is ismerős, megállapodtunk Knopf hadnaggyal!! - egy másik magyar úrral, aki ebben az országban él néhány 31 körülbelül 32 egyidejű 64
