Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

témájút. E törekvésemnek köszönhetően alább XVII. századi perekkel folytathatom az oroszhegyi vonatkozású határperek fentebb bemutatott sorát. 1608- ban per támadt Oroszhegy és keleti szomszédja, Szentkirály között. Szentkirály Farkaslakához hasonlóan egybefüggő, keskeny és különösen hosszú határral rendelkezett, amely északi irányba messze felnyúlt a havasokba. Hosszú szakaszon érintkezett az oroszhegyi határral. A XX. században Üknyéd néven emlegetett hegyi tanyás terület tájékán, valahol a szentkirályi és az oroszhegyi határ találkozása táján feküdt az az irtásföld, amely miatt a per kirobbant. A tanúk egy része úgy emlékezett, hogy Berze Máté szentkirályi lakos irtott először a vitatott helyen. Mások az oroszhegyi Kis Lőrincnek tulajdonították az irtás elsőbbségét. Kiderült, hogy a vallomások még a hely nevét tekintve sem egybehangzóak. Az oroszhegyiek az irtás környékét Nagy völgy oldalának, a szentkirályiak Iknjed (vagyis Üknyéd) oldalának nevezték.

210 1609- ben 162 tanút felvonultató per zajlott Tibold és Szentkirály között. A per több szállal is kötődik Oroszhegy határtörténetéhez. Egyrészt olyan terület miatt robbant ki a viszály Oroszhegy szomszédfaluja, Szentkirály és a délebbi Tibold között, amely érintkezett az oroszhegyi havasokkal. Másrészt Tibold birtoklási kísérlete fényt vethet a havasi területekkel nem érintkező havasalji falvak havasi határt óhajtó törekvéseire, a második határok kialakulásának körülményeire. A per tárgyát az Aklos nevű hely képezte, amely a hosszú, keskeny szenkirályi határ északi részén feküdt, beékelődve Oroszhegy és Zetelaka havasi határai közé. Tibold arra törekedett, hogy az Aklost második határ gyanánt megszerezze magának. A környező falvak példáját akarta követni, némi késéssel. Törekvése valószínűleg nem járt eredménnyel, mert a XX. század elején Tibold nem rendelkezett második határral. Volt viszont második határa Kadicsfalvának, mégpedig a szentkirályi határ északi részén. Az aklosi perben több kadicsfalvi tanú is megszólalt, amiből gyanítható, hogy már a XVII. század elején is jártak-keltek kadicsfalviak a vitatott területen. 1609 előtt bizonyára sokszor előfordult, hogy Szentkirály faluközössége megengedte a kis lélekszámú Tibold lakóinak, hogy az "Aklos megett való bükkben" disznót makkoltassanak és az Aklos tájékán fát vágjanak. Előfordult, hogy a tiboldiak a szentkirályi cinterem előtt kérték a szentkirályiaktól a makkoltatás és a favágás engedélyezését. Több tanú emlékezett arra, hogy Tiboldi György disznai együtt jártak a szentkirályi kondával, a "vez alatt". Más megfogalmazás szerint, volt rá példa, hogy a tiboldi disznók "egy szállásban háltak" a szenkirályi disznókkal. Ezt a szentkirályiak által megengedett havashasználatot próbálták a tiboldiak 1609-ben úgy beállítani, mintha különleges nagymúltú joguk lenne az Aklos használatához. Akadtak is tanúk, akik példákat emlegettek a tiboldiak aklosi havashasználatára. Más tanúk azonban állították, hogy a tiboldiak havashasználata csak a szentkirályiak engedelméből történt, Tiboldnak Aklos területén nincs "határa". Különösen tanulságos egy 70 éves oroszhegyi tanú, Nikolaus Barnabas vallomása, aki elmondta, "Tiboldnak sem határát, sem birodalmát nem tudom ott az Aklos megett."

211 Úgy látszik tehát, hogy Tibold hosszú időn át ugyanazt tette, mint más havasalji falvak: "élte" a havast, ha szüksége volt rá. A többi falu azonban, elsősorban Bogárfalva, 210 KÁL. UTJ. II. 4. B. 39. 127-130. 211 KÁL. UTJ. II. 4. H. 19.75-90.