Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
megkötése előtt két nappal, máj. 4-én a diafalvi cimboraság külön füpásztort fogadott Bagzos területére. A határinspector maga valószínűleg nem igazán járta a határt, hanem fizetéséből három embert alkalmazott, akik felügyeltek mindazokra a "veteményekre és kaszálókra", amelyek "nem kertben, hanem a határ szabad tábláiban" voltak. 162 1857. ápr. 27-én az oroszhegyi "Esküdt és Választmányi Gyűlés", Nagy György Isván és Nagy György Gergely oroszhegyi lakosok személyében, valószínűleg régi minták alapján újra határ pásztorokat fogadott "a hegy alatti vetéshatár pászíorolására". A megfogalmazott kontraktusban részletesen leírták, hogy miként kell behajtani a falusi akolba azokat az állatokat, amelyeket tulajdonosuk vagy pásztoruk gondatlansága miatt "kár"-ban találnak. A határpásztorok "hívséges és szorgalmatos" pásztorlásukért az alábbi fizetségben részesültek: - "Minden hetedik ősz vagy tavasz kalongya Gabonától egy kéve". - "minden huszadik véka török búzából egy véka, valamint minden huszadik véka pityóka". - "Gergely Köve felöli kaszálókról minden huszadik fiók boglya széna". - "A szántók közötti kaszálók felügy elé siért a láz alatti községi darabotska bokros hely termése". A határpásztori járandóságot minden terményből hordás alkalmával adták ki a gazdák utcájuk végében, ahol a károk rendezése is megtörtént a határpásztorok vagy az általuk felfedezett és gondosan nyilvántartott károkozók fizetése révén. 163 A XX. századi Varság község határába eső hajdani oroszhegyi havasi területeken külön füpásztorok óvták a kaszálókat és részben a vetéseket az őrizetlen vagy gondatlanul őrzött állatoktól. Bagzosi füpásztori szerződés 1856-ból és 1857böl, sólyomkői füpásztori szerződés 1857-ből maradt fenn. Az 1856. évi bagzosi füpásztori szerződést, miként fentebb, a cimboraság témakörénél már szó volt róla, máj. 4-én a diafalvi cimboraság kötötte Szász Márton fűpásztorral. A bagzosi füpásztor a tilosban talált marhát behajthatta szállására és a kereső tulajdonostól vagy pásztortól hajtópénzt szedhetett. A hajtópénz mértéke attól függött, hogy először, másodszor vagy harmadszor történt a kártétel. Idegen, vagyis nem oroszhegyi marha után dupla hajtópénzt számolhatott. A füpásztor minden Bagzosban birtokló diafalvi gazdától két kupa gabonát kapott fizetség gyanánt. Emellett a "Bagzos mezeje alatti út helyet" és egy másik kis kaszálót kaszálhatta a maga szükségére. 164 A következő évben, 1857-ben, április 26-án már nem a diafalvi cimboraság, hanem az oroszhegyi faluközösséget képviselő Hites és Választmányi gyűlés fogadott füpásztort Bagzosba Tóth János személyében. Az új fűpásztornak nemcsak a diafalvi gazdák kaszálójára kellett vigyázni, hanem minden kaszálóra, amely Bagzos területén feküdt. Fizetését is komplikáltabban határozták meg, mint 1856ban. 6 kupa gabonát csak a nagyobb birtokúaktól kapott. A közepesitől 4 kupa, a kevesebb birtokúaktól 2 kupa gabona járt számára. A korábbi fűpásztorokhoz CSÁL. OKJ. 75., 75. v. CSÁL. OKJ. 98. v.,99. CSÁL. OKJ. 75. v.
