Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
hasogatott csötör fákat az oroszhegyiek ne adják el idegeneknek. A "hibázókat" 3 pengő forintig zálogolhatta és a fát lefoglalhatta. A már levágott tutaj fákat a falu pecsétjével ellátott levél nélkül senki nem vihette el, a további "tutaj fák" vágása pedig szálanként egy pengő forint büntetés terhe mellett tilalom alá esett. A havasi erdőpásztor köteles volt büntetni a fenyőfa-hántást és a lehántott fenyőfa-kéreg eladását. Akit rajtakapott fenyőfa-hántáson, attól egy-egy fenyőfa kérgéért egy-egy pengő forint büntetést kellett szednie. Mindkét erdőpásztornak előírták, hogy az "idegen", tehát nem oroszhegyi fatolvajt "marhájával és szekerivel Bírói zár alá hozza". Az oroszhegyi vétkest elég volt felzálogolni és az elöljáróságnak bejelenteni. Az erdőpásztor nem hallgathatta el az erdő rendje ellen vétkezők nevét, nem köthetett velük "magánüzletet", nem engedhette el őket büntetés nélkül. Ha efféle eset kitudódott, 12 pengő forint büntetésben részesült. Nagyobb bajt jelentett, hogy "hitét, betsületét" elvesztette, és mint "betstelen ember" az erdőpásztori állástól azonnal megfosztatott. Az erdőpásztorok egyenként évi 33 pengő forint 20 krajczár fizetést kaptak. Emellett részesültek a zálogdíjakból és a büntetés-pénzekből. Bérüket negyedévenként vehették föl. A falu elöljárói az erdőpásztori kontraktus szerint havonta szemlét tartottak az erdőkben. Ha olyan "hibát" tapasztaltak, amit az erdőpásztor nem jelentett, vagy nem vett észre, a kárt az erdőpásztorral fizettették meg. 152 Az oroszhegyi határ visszamenőleg 1592-ig adatolható makkos erdei a XIX. század közepén is fontos szerepet töltöttek be a sertéstartásban. 1856. szept. 13-án a hitesek és a választmányi tagok gyűlése megállapította, hogy a "Boros és Tálas Bükké" makkja elégséges az oroszhegyi sertések számára, ezért a "Szentsed sorkán, Tartódon, Hosszúkőn és Varság bükkin" termett makk haszonbérbe adassék árverés útján a legtöbbet Ígérőnek, törvényes kontraktus mellett. Ugyanezen a napon meg is történt az árverés, és a megnevezett területek makkját Boldizsár Ferenc kapta meg 160 pengő forintért, amely összeget karácsonykor kellett megfizetnie. A bérlő kikötötte, hogy a makktermő fák táján ne járjanak kecskék és juhok. Ha mégis odavetődnének, gazdájuk fizessen 2 pengő forint büntetést, miként az is, "aki ottan makkot seprene". Sajnos nem derül ki, hogy a makkbérlő hová valósi volt. Nevéből ítélve lehetett oroszhegyi, de akkor mért nem járatta a többi oroszhegyi gazdával sertéseit? A megszokottnál több sertése volt, amennyit nem hajthatott ki az oroszhegyi falkával? Igaz, a szerződésben nem a makkoltatás jogának bérléséről, hanem a makk árendálásáról volt szó. Lehet, hogy nem is hajtott a megnevezett területre sertéseket, hanem maga is söpréssel gyűjtötte a makkot, amitől másokat óvott? 1856. szept. 13-án, a hitesek és a választmányi tagok gyűlése intézkedett arról is, hogy miként történjen az oroszhegyi sertések makkoltatása a Boros Bükké és a Tálas Bükké területén. A szabályzatból úgy látszik, hogy az oroszhegyi gazdák köztehervállalásuk arányában hajthatták ki sertéseiket a makkra. Erre utalhat a "minden egy pengő rovatra bocsátasség egy sertés" kifejezés. A gyűlés hozzájárult ahhoz, hogy azok a szegények is kihajthattak egy sertést, akik csak 30 krajczár rovatalt fizettek. 152 CSÁL. OKJ. 88., 88. v., 89.
