Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
helységen terhes szekérrel szoktak átjárni. Ezért az "oroszhegyi megye" rendelkezését a szomszédos helységekben is kihirdették. 126 Tizenegy évvel később, 1880. augusztus 29-én az oroszhegyi "megyegyülés" újra foglalkozott a témával. A gyülekezet résztvevői úgy határoztak, hogy aki ezentúl vasár- és ünnepnapokon marháját befogja, fizessen először 33 krajcárt, másodszor egy forintot, harmadszor 2 forintot. Hasonló büntetést kapjanak a kaszálók és a kapálok is. A határozat szerint a vásárba indulókat és a vásárból érkezőket nem büntették, ha be is fogták marháikat. Ugyancsak mentesültek a büntetésfizetés terhe alól azok, akik vasár- és ünnepnapon "két isteni szolgálat után, jelentés mellett, a gabonájuk és takarmányok után mennek". A büntetést ki kellett fizetni a szomszéd helységek lakosainak is, ha a tiltott napokon Oroszhegy község területén munkát végeztek. Erről tudósították a szomszéd helységek lakosait is. A büntetéspénz fele az oroszhegyi templomé, fele az iskoláé lett. A büntetések behajtásának feladata a "megyebíró jelentése után" a "falusbíróra",a községi bíróra hárult. 127 A Tifánok sorsa Oroszhegy XIX. századi anyakönyveit, összeírásait, valamint a XX. századi Varság lakónévsorait szemlélve szembetűnő a Tifán családnév gyakorisága. A Tifánok a XX. század végén ugyanolyan öntudatos székelyek, mint a többi oroszhegyi és varsági család tagjai. Sokan tudni vélik azonban mindkét helységben, hogy a Tifán nevet viselők román eredetűek. Mivel a parasztember általában nem foglalkozik névetimológiával, nem tartja számon a vele egy nyelvet beszélő falusfelei hajdani származását, a jelenség már emiatt is figyelmet érdemel. A szokatlan paraszti névelemzés és az emberemlékezet óta magyar közösségben élő Tifánok idegen eredetéről szóló történet elevenségének magyarázatát a XX. századi politikai hullámverések zajaiban találjuk meg. A XX. század elején már valószínűleg egy oroszhegyi és varsági lakos sem tartotta számon a Tifán nevü családok származását. Az impériumváltozás utáni időben a két világháború közti években azonban bizonyos politikai erők értelmiségi segédlettel erősen győzködték a varsági Tifánokat, hogy nevük román eredetű, következéséképp, román származásúak, itt az ideje tehát, hogy visszarománosodjanak. Fűt-fát ígértek nekik, ha ezt megteszik. Első lépésként arra bíztatták őket, vegyék föl a görögkeleti vallást, a románok vallását. Kihasználva a mindig és mindenütt, így Varságon is létező személyi, családi ellentéteket, nagy propagandával kísért mozgalom indult Varságon a görögkeleti egyház megalapítására. Bözödi György 1938-ban a Székely bánja című könyvében beszámolt a politikai harc szintjére emelt tudálékos "népi etimologizálás" varsági összecsapásairól és az általa támasztott feszültségekről. Szomorúan állapította meg, hogy a népámító propaganda eredményeként 1935-ben Varságon 200 székely áttért a görögkeleti vallásra, és közmunkával felépült a varsági görögkeleti templom. 128 A XX. század végén az idősebb varságiak nem szívesen idézik fel ezeknek a 126 OPI. Az oroszhegyi róm. katolikus egyház jkv. (1869-1902.) A kötet elején sz. n. 127 U.ott. 5. p. 128 BÖZÖDI György 1943. 214.