Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

7. A HEGYI TANYÁK NÉPÉNEK KÖZÖSSÉGI KAPCSOLATAI

XX. század első felében jóval nagyobb lehetett. A csürbéli vigasságoknak híre járt az egész tanyavilágban. Más tanyás határrészekböl és a Központból is vonzották az ifjúságot. Jellegzetes tanyai mulatságoknak számítottak a farsang idején rendezett nyócas bálák, amelyekre 8 ismerős házaspár volt hivatalos. A vendégek komámasszony kosárban hoztak magukkal ennivalót és innivalót. A gazda biztosította házában az összejövetelre alkalmas fűtött szobát, illetve megfogadta a zenészt: klánétást, tárogatóst, vagy cimbalmost. A hajdani nyócas bálák hangulatát jól tükrözi egy röpke emlékezés: fél kupa pálinkával elmúlatánk komámékkal. Valószínűleg a nyócas bálákból és a hasonló tanyai összejövetelekből nőttek ki a kultúrházi nagy kosaras bálák. A XX. század közepétől valamilyen formában az egész varsági tanyai népességet érintették a kultúrházban rendezett bálák. A fiatalság elsősorban a sátoros ünnepek másodnapjain és farsang vasárnapján szórakozhatott a kultúrház falai között. Különös színfoltot jelentett a kevésbé fiatal varságiak életében a fentebb említett kosaras bál, valamint a farsangi szürkék bálja, vagy a kopac bál. Egy-egy tanyás terület egymás közelében, de mégis szétszórtan élő lakóinak jó találkozási alkalma a Rózsafüzér Társulat havonta tartott vasárnap délutáni titokcserélő összejövetele. A XX. század utolsó évében Varság területén hét Rózsafüzér Társulat működött: egy-egy Sólyomkőn, Forrásközén, Küküllöben, Bagzosban, Tisztáson és kettő a Központban. A varsági családok látszólag egymástól elszigetelten éltek, mivel házaik nem utcákba rendeződtek, hanem szétszórtan álltak a nagy kiterjedésű határban. Egy sólyomkői ház és egy Lapos magyarói ház között több kilométeres, hatalmas távolság húzódott. Ennek ellenére az 1990-es években a néprajzkutató léptennyomon azt tapasztalhatta, hogy a varságiak községük egész lakott területén tájékozottak és otthonosan mozognak. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy rengeteget járnak-kelnek a tanyavilág egész területén. Rokoni szálaik hálója beborítja a teljes varsági határt. Az egymástól legtávolabb fekvő tanyaházak lakói is összeházasodhatnak. Természetes, hogy a forrásközi gazdának, gazdasszonynak testvére él a Központban, komája lakik Sólyomkőn, keresztfia legénykedik Bagzosban és Tisztáson. A vérrokonsági és mürokonsági háló az ezredfordulón is elevenen él. Ehhez társulnak még a gazdasági szerveződések, pl. a juhtartó cimboraságok, esztenatársaságok hálói. A varságiak rendszeresen információkat cserélnek és sokat mozognak ezekben a hatalmas hálókban, így természetes, hogy otthon vannak tanyás határuk egész területén. A gazdag varsági szokásvilágot, különös tekintettel a vallási élet szokásaira, reményeim szerint hamarosan önálló könyvben mutatom be. Itt elég arra utalnom, hogy a szokások hagyományokat és változásokat egyaránt tükröző rendje mögött közösségi szabályok sokasága húzódik meg. Az íratlan törvények és közösségi elvárások ereje ott munkál a tanyalakó varságiak viselkedésében, cselekedeteiben, szavaiban. A XX. század középső évtizedeiben a varsági tanyák népének közösségi kapcsolatai ugyanolyan képet mutattak, mint a legtöbb székely falu közösségéé, csak a kapcsolatok bizonyos megjelenési formái tanyai színeket öltöttek. Némi szójátékkal az mondhatnánk: a szórt településű XX. századi Varság faluközösség volt falu nélkül.