Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA

szántó kb. 25x25, a második 40x36, a harmadik 58x35, a negyedik 113x7 méteres. A négy szántót 1991-ben az alábbi módon hasznosították: Az 1. sz. szántón, vagy főső fődön, valamint a 4. sz. szántón, az ún. ásó fődön árpa termett. (Lehetett volna zab is, de a gazdának éppen árpa vetőmagja volt). A 2. és a 3. sz. szántón, a csűr mögött való fődeken pityókát termesztettek. E két földben általában mindig azonos növényféleséget termesztenek. A mindenkori pityókaföld szélében teremnek a kerti vetemények. A gazda azt tervezte, hogy a következő, 1992. évben az 1. és 4. sz. szántó földjébe vet pityókát, a két csűr mögötti szántóparcellán pedig árpát vagy zabot termeszt, aszerint, hogy milyen vetőmag áll rendelkezésére. A fenti két példa talán ad némi képet arról, hogy minként néz ki a varsági tanyák környéke általában, és miként helyezkednek el a kaszálóból feltört szántóparcellák tavaszi barna foltjai a kaszálónak hagyott területek zöldellő keretében. A XX. század második felében némelyik tanya szántóföldjei megnőttek a kaszáló rovására. Azonban a megnagyobbodott szántóparcellák ilyen esetben sem alkotnak föltétlenül összefüggő szántó-tömböt. Köztük néhány méteres kaszáló csíkok, utcahelyek húzódnak, állítólag azért, hogy vadveszély esetén lehessen járni a szántók között. A kaszálócsíkokkal tagolt szántóföldek gazdája is úgy fogalmaz: hét szántóföldem van. A megfogalmazásban ott lappang a régi beidegződés: a szántóföld valamiféle kis folt a kaszáló mindent eluraló tengerében. Ez a gondolat vezetheti azokat a gazdákat is, akik viszonylag terebélyes szántóföldjük végein és szélein, néhány méteres kaszáló sávot hagynak, és így megakadályozzák a szomszédos szántóföldek találkozását, összefüggő szántóföld-tömbökké formálódását! A szántóföldek termését védeni kellett és védeni kell a vadállatoktól. A vaddisznó kitúrja és megeszi a pityókát, szétdúlja a gabonakalangyákat. A vadmarha, vadtehén letapossa a termést. Az éretlen, tejes zabot még a medve is kedveli. A XX. század második felében elszaporodott kerítések némiképp védenek a vaddisznótól, de a medve előtt nincs kert, tépi szét, ha útjába kerül. A szántóföldek növényeit, különösen a pityókát éjszakánként rendszeresen őrizni kell. Sok pityókaföld mellett körfűrészlapot, cirkulalapot akasztanak fel oszlopra. Ha az őrködő észreveszi, hogy jönnek a vadállatok, egy vasdarabbal ütni kezdi a cirkulalapot. Az érces hangra a vaddisznók, a vadmarhák, sőt még a medvék is elfutnak. Távolmaradásukat segítheti a tűz, távozásukat serkentheti a viharlámpa mozgó fénye. A XX. század végén inkább a családok öregjei vállalják, hogy vetéstől szedésig, vagyis májustól októberig őrzik éjszakánként a pityókaföldet. Korábban legtöbbször a családfő hált kint a pityókaföld mellett felállított kalibában. Az első oldalán nyitott deszkaládára emlékeztető, emberhosszúságú szűk és fedett fekvőhely, a kaliba hozzátartozik a varsági tanya környezetéhez.