Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA

Összefoglalva az oroszhegyiek varsági szálláshasználatára, az emberek és állatok legjellemzőbb mozgására vonatkozó adatokat, megállapítható: Január, február, március hónapokban a cellengő marha a falubeli csűrben telelt a fejőstehenekkel és a juhokkal egyetemben. Az állatok gondozói is a falusi telken tartózkodtak. A szállás használatlanul állt. Áprilisban a cellengő állatokat (és a juhokat) kihajtották a varsági szállásra, ahol a marhák máj. 10-ig családi felügyelet mellett magánbirtokokon legeltek. Áprilisban és május első felében a szállás nemcsak az állatoknak nyújtott fedelet, hanem az állatokat gondozó embereknek is. Május 10-től Szent Mihály napjáig, tehát május második felében, júniusban, augusztusban, szeptemberben a szarvasmarhák a közbirtokossági legelőn jártak. Május második felében és júniusban a szállás üresen állt. Júliusban, a szénacsinálás idején a szállás átmenetileg megnépesedett, majd újra elcsendesült. Augusztusban, szeptemberben és októberben többnyire üresen állt. Szeptember végén a közbirtokossági legelőről hazakerültek az állatok Oroszhegyre, ahol októberben a felszabadított belső határ tarlóin legeltek. Novemberben és decemberben a cellengő marha és a juhállomány a varsági szálláson telelt. A szálláson tartózkodtak az állatok gondviselői is. A havasi széna fogytával karácsonyra visszakerültek az állatok a faluba, hogy a következő esztendő első három hónapját a falusi telek csürjében töltsék. Természetesen, karácsonyra hazaköltöztek a faluba a teleitetők is. A szállás üresen várta a tavaszt. A fent bemutatott szálláshasználati mód egy olyan séma, amely a XX. század végén élő varsági öregek visszaemlékezéseiből állítható össze. A valóság ettől bizonyára bonyolultabbnak látszott, talán bonyolultabb is volt. A tudományos megismerés azonban elkerülhetetlenné teszi az efféle vázlatok megalkotását. Ezáltal ragadható meg a lényeg, esetünkben: az oroszhegyiek varsági szálláshasználatának modellje. Bizonyára akadtak olyan oroszhegyi családok, amelyek másként használták varsági szállásukat, mint ahogyan azt a séma bemutatásakor leírtam. A XX. század első felében valószínűleg előfordult, hogy valaki egész télen Varságon teleltette marháit. Esetleg nemcsak a cellengőX tartotta a szálláson, hanem a fejős állatokat is. Volt példa a marhák őszi és tavaszi kosarazására, vagyis mozgatható kerítésben tartására a kaszáló trágyázása céljából. A nagyobb arányú földmüvelés többszöri kinttartózkodást kívánt, mint a „szénacsinálásra" és a szénateleltetésre alapozott szállástartás stb. Nyilvánvaló, hogy az idő is hozott változásokat: a XVIII. századi, a XIX. századi és a XX. századi szálláshasználat módja között voltak különbségek. A sokféleség látszata mögül azonban elősejlik az a séma, amelyet az elhanyagolható eltérések mellőzésével fentebb bemutattam. Bár a néprajzi adatközlések egy olyan korra vonatkoznak, amikor az oroszhegyiek varsági szállástartása már visszaszorulóban volt, és ez a szállástartás a farmtanyák közti területeken már valamiféle reliktum-tevékenységnek számított, mégis feltételezhető, hogy a szálláshasználat felvázolt modellje némi korrekcióval visszavetíthetö a néprajzi emlékezettel már elérhetetlen XX. század előtti időkre.