Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

5. VARSÁG, MINT HEGYI SZÓRVÁNYTELEPÜLÉS

Az irtás eredetű kulturtáj at tanyás határrésznek is nevezhetnénk, mert teljes területét behálózzák a szétszórt paraszltanyák. A tanyai telephelyek többsége korábban oroszhegyi gazdák magánbirtokain létrehozott szállás volt. A patakok mentén a XIX. században "fűrészek", a XX. század első felében pedig "fűrészek" és gyapjúványoló malmok működtek. Ezek a technikai létesítmények azonban nem igazán határolhatók el a paraszttanyáktól, mivel gazdáik földet is birtokoltak, szénakaszálással és állattartással is foglalkoztak. A XX. század második felében a kulturtáj épületeinek számát jelentősen megnövelték az építészeti szempontból tájidegen, jellegtelen hétvégi házak. A kulturtáj épített arculatához tartoznak még a középületek: a templom, a sólyomkői harangláb, a kultúrház, a posta, a községháza, a rendőrség, az erdőgazdaság székháza, a paplak, a volt jegyzői lak, a központi üzletház és a különböző iskolák, élükön az emeletes központi iskolával. A kulturtáj és a tanyák elterjedési területe megegyezik. A kulturtáj lényegesen nem hatol messzebb a tanyáknál, és a tanyák nem hatolnak előrébb a kulturtáj szélénél. Az őstáj belsejében nincsenek paraszttanyák. Természetesen az őstáj és a kulturtáj határvonala nem mindig határozott ívelésű. Néhol, pl. Sólyomkőhegye Gyergyó felőli oldalán sok a cikk-cakk a határvonalban. Hol a kulturtáj, hol az őstáj ugrik előre a két terület találkozása tájékán. A tanyák nagy többsége Bagzosban, Tisztáson, Forrásközén és Sólyomkőn, vagyis fennsíkon épült. Tengerszint feletti magasságuk 800 és 900 méter között váltakozik. A fennsíkok természetesen nem asztallap simaságú területek. Felületüket kisebb völgyek és kiemelkedések, hátak tagolják. Ráadásul a bagzosi-tisztási nagy fennsík a Tisztás Gyergyó felőli vége felé jelentősen emelkedik. Olyannyira, hogy a Bolygóból ráláthatunk a varsági templomra és a messzeségben szürkülő bagzosi tanyákra. Magasból tekinthetnek a többi tanyára a Forrásközéhez számító Tálasbérce lakói is. Az egyenetlen felületű fennsíkon a tanyák fölöttébb változatos módon helyezkednek el. Szabályt, következetességet nehéz felfedezni a hajdani építkezők helyválasztásában. Talán jellemzőnek mondható az a természetes törekvés, hogy a vizenyős völgyeket és a könnyen patakká formálódó vízfolyásos mélyedéseket, árkokat igyekeztek elkerülni. Egyébként hajlatba, földhát oldalába, földhát tetejére épített tanya egyaránt előfordul a fennsíkon. Meglepően gyakoriak a foldhat tetejére állított tanyák. Valószínűleg a biztonságosan száraz talaj és a messzire tekintés lehetősége kárpótolt a szélviharok és a hóförgetegek megpróbáltatásaiért. A fennsíkok földparcellái a domborzati viszonyokhoz igazodva formálódtak. Következésképp, legtöbbször szabálytalan alakúak, ami azzal jár, hogy utakkal határolt tömbjeik is szabálytalan alakot Öltenek. A parcellatömbök között szeszélyesen kanyargó és időnként nehezen járható kocsiutak a parcellákhoz hasonlóan igazodnak a domborzati adottságokhoz. A szabálytalan formák uralma közepette nehéz szabályt fölfedezni a szórványtelepülés alkotóelemeinek elhelyezkedésében. A tanyák helyenként követik a környékükön haladó utat: néha közelebb, néha távolabb esvén attól. Másutt egy hosszabb földháton vagy egy lankán sorakoznak. Sok esetben a fontosabb utaklól távol, körülményesen megközelíthető helyeken, az összevisszaság látszatát keltve állnak.