Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
5. VARSÁG, MINT HEGYI SZÓRVÁNYTELEPÜLÉS
A TANYÁK SZAPORODÁSÁNAK TÉNYEZŐI Az állandóan lakott varsági tanyák nagy többsége úgy vált hegyi farmtanyává, hogy elvesztette nagy múltra visszatekintő tartozéktanya jellegét. Az egész varsági tanyavilág pedig úgy vált hegyi szórványtelepüléssé, hogy a családi birtoklású irtások szénakészítő és állatteleltető szállásai időszakosan használt paraszti gazdasági telephelyekből fokozatosan teljesértékü állandó lakóhelyekké alakultak át. Az átalakulási folyamat elkezdődött a XIX. század közepén, és eltartott a XX. század közepéig. A változás legtöbbször úgy ment végbe, hogy a varsági irtásföldet birtokló oroszhegyi család munkabíró tagjai kiköltöztek a havasi szállásra, hogy közel lakjanak ahhoz a földhöz, amelyből megélhetésüket remélték. A kiköltözők általában rendszeresen gondoskodtak faluban hagyott idős szüleik ellátásáról. A faluban maradó öregek halála után az oroszhegyi és a varsági ház összetartozásának szálai meglazultak, az oroszhegyi látogatások jobbára csak a családi ünnepekre: keresztelőkre, lakodalmakra, temetésekre és a templombúcsúra korlátozódtak. Előfordult, hogy a Varságra költözés családi osztozkodás eredményeként következett be: egyik testvér örökölte a falusi házat és az oroszhegyi birtokot, másik a varsági irtásföldet a rajta létrehozott szállással. Akinek a varsági birtok jutott, jobbnak látta a kiköltözést, mint az otthoni házépítést és a fárasztó kijárást. A Varságon irtásföldet birtokló oroszhegyi családok nagyon különböző időpontban jutottak el odáig, hogy varsági szállásaikat állandó lakhellyé alakítsák. Voltak olyan családok, amelyekből már az 1860-as években varsági ág sarjadt azáltal, hogy a família valamelyik tagja végleg megtelepedett a havasi szálláson. Más oroszhegyi gazdák viszont még a XX. század közepén is a régi módon használták varsági birtokukat és telephelyüket. A varsági szállások átalakulása tehát nem kampányszerűen, egyidöben zajlott le, hanem a családi életstratégiák alakulásának megfelelően hosszú ideig tartott, több mint egy évszázadig elhúzódott. Voltak persze az átalakulásnak sűrűsödési, gyakorisági csomópontjai. Ilyen időszaknak tekinthető az 1860-as, 1870-es évek tájéka, amikor néhány esztendő alatt viszonylag sok havasi szállás vált állandó lakóhellyé. A kiköltözés folyamatosságára jellemző, hogy 1905. júl. 30-án Kiss András oroszhegyi plébános levélben küldte meg az új varsági egyházközség plébánosa számára azoknak az oroszhegyi lakosoknak a névsorát, akik 1905 első felében "Oroszhegyről... a varsági plébánia területére állandó lakásra felköltöztek". A buzgó plébános figyelmeztette paptársát, hogy a felsorolt nyolc személy 1905-re Oroszhegyen "kepére nincsen fölvéve", tehát az 1905. évi varsági "kepekivetésnél" vegye őket figyelembe. 446 Az állandó lakóhelyként használt hegyi tanyák szaporodásához nagy mértékben hozzájárultak azok a varsági lakosok, akik a XX. század első felében megvásároltak Oroszhegyi tulajdonban lévő szállásokat, azért, hogy területükön új otthont teremtsenek maguknak. A hosszabb idő óta Varságon lakó és oroszhegyi házzal már nem rendelkező családok vagyonfelosztásai során, a varsági apai házat legtöbbször a legkisebb fiú örökölte. Az elköltöző és önálló gazdaságot teremtő fiúk részben a maguk keresményéből részben pedig szülői segítséggel igyekeztek olyan oroszhegyi VAPI. Plébániai iratok. (1902-1909). 1905.
