Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Gyarmati Andrea: Halasiak az 1848–49-es szabadságharcban
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében A halasi nemzetőröket a csata után leváltották. A váltás 1849. január elején érkezett meg Elemérre. Komolyabb harcra már nem került sor, a már említett délvidéki kiürítés miatt. így Halas nemeztőrei hazatérhettek. A honvéd csapatok távozása után megkezdődött a bácskai szerb erők támadása, aminek következtében Szabadka védelmére kivonultak a halasiak is. A honvédtoborzás meghirdetésével a városnak 216 katonát és 35 lovat kellett kiállítania. Nem tudjuk pontosan, hogy az 1849 januárjáig kiállított halasi újoncok milyen alakulatokban szolgálták végig a szabadságharcot. Feltehetően többen kerültek a 24. honvédzászlóaljba és a 14. (Lehel-) huszárezredbe. A szabadságharc kezdetén az egyre inkább fenyegető szerb veszély miatt a jászkun megyék is felállították saját lovasezredüket, ők alkották a 14. (Lehel-) huszárezredet. Tagjai jászkun önkéntesekből álltak. Végigharcolták a szabadságharcot, annak leverésével az ezred is megszűnt. A szerb támadástól tartva Halason a képviselő-testület rendelkezett a város védelméről: megtiltotta a fegyverforgató férfi lakosságnak, hogy elhagyja a települést és határozatot hozott a város körülárkolásáról. Február folyamán Halason mozgó nemzetőrséget és egy lovas szabadcsapatot szerveztek. A mozgó csapatokat ezután Szabadkára rendelték. A szerb felkelők március 5-én kísérletet tettek Szabadka elfoglalására, de a kaponyi csárdánál a magyarok legyőzték őket. Ezt követően került sor a Bácska felszabadítására. A honvéd csapatok április 3-án elfoglalták a szenttamási szerb tábort. A tavaszi hadjárat sikerei végleg megszünették Halas fenyegetettségét. Ennek ellenére további újoncok kiállításáról kellett gondoskodnia a városnak. A cári intervencióval szemben a kormány általános népfelkelést hirdetett. Halas 141 újoncot sorozott be és 76 lovat állított ki. Az ő további sorsukról nincsenek adataink. Július 28-án a császári főerők jobb szárnyát képező III. hadtest csapatai bevonultak Halasra. Másnap sor került az új városvezetőség kinevezésre. Ezzel a szabadságharc eseményei véget értek a városban.5 A halasi vonatkozású eseménytörténet vázlatos összefoglalása után a harcok helyi résztvevőinek felsorolására kerül sor. A névsor összeállításában egyrészt segítségemre volt Mikár Zsigmond honvéd névkönyve, melyben a Kiskun-kerületi honvédegyletekről ír. Munkájában a még 1890-ben életben levő tagok nevét rendfokozatuk alapján felsorolja. A tagok jegyzékéből kiderül, hogy 8 százados, (Benedek Ignác, Csukás Zsigmond, Kraktusz József, Lovasy István, Risztics Miklós, Tóth János, Török Elek, Vári Szabó István), 7 főhadnagy (Benke Imre, Bibó György, Brüll Frigyes, Fischer Fülöp, Gaál Lajos, Hodossy Péter, Rozsnyai Pál), 18 alhadnagy (Bánhidi Andor, Bikádi János, Balajthy Dénes, Czinner József, Endre Andor, Jeno- vai Sándor, Lossovi János, Molnár János, Molnár Imre, Pázsit Mihály, Révész István, Sárközi Imre, Szekér Sándor, Szerelemhegyi Márton, Szuper Imre, Vattamányi Sándor, Végh István, Virág Lajos), valamint 2 őrmester, 6 tizedes és 33 közhonvéd élt még ekkor.6 Fenn maradt a már említett 35 önkéntesnek a neve (Árvái Ferenc, Balog János, Bodicsi Pál, Böriczi István, Csicsvai András, Csillag Károly, Dancsó József, Farkas István, Figura Lajos, Füle Antal, Garbai Imre, Győré János, Korda 5 Ö. KOVÁCS József- SZEITERT Gábor 2001. 80-92. 6 MIKÁR Zsigmond 1891. 189-191. 95
