Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
Farkas Lajos: Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája – Rijeka (Fiume)
Farkas Lajos: Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája... svájci és a bécsi kollégák mondták, a szerb pedig azt válaszolta erre, hogy ez a természetes, mert azért vagyunk. Mondanom sem kell, hogy ezzel nem aratott osztatlan sikert a jelenlévők között. A közeljövőben egyre több közös pályázat készítését tervezik, az EU tervei szerint egy közös virtuális európai múzeum is szerepel, a cél a közép-európai múzeumok szakmai munkájának a koordinálása lesz. Erről egy közös nyilatkozatot is aláírtunk. Igaz mindez a nemzetközi pénzügyi vállság előtt hangzott el, hogy a krízis mennyire fogja hátráltatni ezt a célkitűzést, azt még nem lehet tudni. Azonban fontos, hogy egyáltalán létrejött az első találkozó. Jövőre 2009-ben Újvidék lesz a konferencia házigazdája, két év múlva pedig mi. Mint már az elején mondtam a költségek 90 százalékát az Európai Unió Kulturális Bizottsága állja. Két tanulsággal azért szolgált ez az összejövetel. Először is mi, akik múzeumban dolgozunk függetlenül attól, hogy melyik országban hasonlóan gondolkodunk. A nyelvi nehézségek ellenére is könnyen szót értünk egymással. Közösek a problémáink a céljaink is hasonlóak. Szinte valamennyien történelemmel is foglalkozunk és a múltban bizony sok konfliktus volt a közép-európai országok között, de feszültséget, vagy ellenségeskedést nem tapasztaltam. A nyitottság jellemezte az összejövetelt, pedig több kényes témát is felvetettünk kötetlen beszélgetésünk folyamán. Másodszor mindannyian tisztában vagyunk a szűkös anyagi lehetőségekkel, mégis mindenki a maximumot próbálja kihozni magából és munkatársaiból. így van ez itthon is és így van ez külföldön is. Számunkra természetes, hogy van egy Játékmúzeumunk, egy Kalocsánk egy Kiskunhalasunk, hisz minden nap ott megyünk el mellette, szembesülünk gondjaikkal-bajaikkal, és talán elsiklunk felette, hogy valójában mekkora értékekkel is rendelkeznek. Csak akkor vesszük észre ezeket az értékeket, amikor egy külföldi megdicsér ezért bennünket. Nem politikai szlogenként szeretném hangsúlyozni, de igen is merjünk nagyok lenni, mert a nemzeti értékek megőrzése és továbbadása a cél és ez nem mindegy, hogy hogyan tesszük. Én ott, Fiúméban büszke voltam arra, hogy magyar vagyok, hogy Bács-Kiskun megyei vagyok, és rátok is, mindannyitokra is nagyon büszke voltam, és ezt köszönöm nektek! (Elhangzott: Kiskunhalas, 2008.) 8
