Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
Farkas Lajos: Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája – Rijeka (Fiume)
Farkas Lajos: Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája... később kiderült helyesen, hogy a résztvevők többségének fogalma sincs, hogy hol van Kecskemét, vagy pl. Kiskunfélegyháza. Érdekes, hogy még európai embernek is, amikor azt hallja, hogy Magyarország, akkor Budapest és a Balaton jut az eszébe, e helyekkel azonosítanak bennünket, egyesek esetleg hallottak valami csikósokról, akik ostoraikkal nagyokat tudnak csattintani. Első lépésként megkértem a megyei múzeumi szervezet kötelékébe tartozó intézményvezetőket, hogy küldjenek képeket az épületekről, a belső kiállítóhelységekről, a gyűjteményekről és mindenről, amivel előnyösebben tudnám bemutatni a bács-megyei múzeumi szervezetet. Itt szeretném megköszönni kollégáimnak a nagyszerű felvételeket, szinte valamennyien olyan képeket és szövegeket küldtek, melyekkel méltóképpen képviselhettem múzeumunkat. Az előadásom után az elnöklő zágrábi kolléga kijelentette, hogy a magyar munkatársak a fényképeikbe a lelkűket is bele tették, és látszik, hogy nagyon szeretik az álltaluk vezetett intézményt... Amikor a képek megérkeztek a megye minden tájáról, feleségem segítségével számítógépre tettük Magyarország térképét, pontosan megjelölve Budapestet, mert mint az előbb mondtam azt be tudják azonosítani. Ezután megjelöltem Bács-Kiskun megye határait, és kiemeltem a megyét számítógép segítségével az ország területéből, majd a megye területéből először Kecskemét helyét mutattam meg, majd jöttek a képek, Cifrapalota, benne még tartott a Munkáésy-kiállítás, majd Szórakaténusz Játékmúzeum, Katona József Emlékház, Városháza, terek stb. Ezt követte Kiskunfélegyháza a városházával, majd a Kiskun Múzeum, valamint ezt követően a kiskunhalasi múzeumot mutattam be. Mind a négy bajai intézményt láthatták a közép-európai kollégák. Elöljáróban itt el kell mondanom, hogy a hallgatóságnak, melyek között sok újságíró is volt a bunyevác tájház tetszett legjobban, ugyanis amikor elmondtam, hogy ez az egyedüli horvát tájház Magyarországon és mindent megteszünk, hogy még sokáig létezzen, hirtelen nagy tapsot kaptam, amit sem előttem, sem utánam senki sem. Baját Kalocsa követte, majd a dunavecsei és a szalkszentmártoni Petőfi emlékhelyekkel zárult a bemutató. Elérkezett a konferencia napja, Fiume Szalkszentmártontól pontosan 512 km. Első nap a szállás elfoglalása után egy közös vacsorára hívták meg az értekezlet résztvevőit egy régi híres étterembe, ahol a küldöttség vezetőit egy Artúr király féle kerek asztal mellé ültették, még a kísérő személyzet hagyományos asztalok mellett foglaltak helyet. Megkezdődött a bemutatkozás és a grazi, ljubljanai, bécsi, trieszti, velencei múzeumok után, amikor én elmondtam, hogy kecskeméti székhelyű az intézmény melyet képviselek egy egyszerű vállrándítás volt a válasz, valóban asztaltársaságom közül senki sem tudta, hogy hol is van Kecskemét. A figyelem középpontjába a Zágrábi Városi Múzeum főigazgatója került, a sajtó is őt megkülönböztetett figyelemben részesítette. Mint később kiderült a horvátoknak nincs nemzeti múzeumuk, pontosabban nem ilyen néven fűt, a városi múzeum jelenti számukra azt, amit nekünk, magyaroknak a Nemzeti Múzeum. Vinko Ivic főigazgató úr sem tanúsított különösebb érdeklődést a bács-megyei múzeumi szervezet iránt, a formális bemutatkozáson kívül nem sok szót váltottunk. 6
