Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben – Kosztolányi Dezső
Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben - Kosztolányi Dezső Finom kezünk szelíd arcunkra nyomjuk, s az álmok álma csöndbe hull reája, és játszani kezd elhagyott szivünkben az életünk laterna magicá-ja. Láttunk mezőt és virgonc, pici bárányt, látunk karácsonyt, kávés reggelit, és az anyánkat is, kisírt szemekkel, és a szemünk könnyekkel megtelik.42 A háborús évek alatt a legkülönbözőbb módon igyekszik pénzhez jutni, hogy ki tudják fizetni az 1916-ban vásárolt házat, de leginkább azért, hogy minden baj és nehézség ellenére biztosítani tudja fia számára az övéhez hasonló, vagy még annál is boldogabb gyermekkort. Ahogyan annak idején imádta őt a Daliás Kosztolányi nagyapa, éppen úgy bálványozza ő is a fiát, Adámot, akivel nagyon sokat játszik. „ Van egy közös játszi alakjuk: hol Kornélka, hol Kálmánba, a rossz kisfiú, aki az ő második gyermeke, de olyan rossz, hogy kéményben lakik és oroszlánpaprikást eszik. (Talán Esti Kornél kisgyermek korában.) ” 43 Felesége megírja, hogy ezekben a nehéz időkben ,, kártyán is próbál pénzt szerezni, de bizony itt, mint régebben is, rendszerint veszít és nem nyer. Úgyszólván mindig csak veszít. Pedig szenvedélyes kártyás. Határtalanul csábítja az esetlegesség, a véletlen és a csoda”.44 Látjuk, számára a kártya nem egy ártatlan játék, hanem szenvedély, amely talán ott lappangott már abban az ifjúkor küszöbén álló fiatalemberben is, aki ezt írta naplójában 1900 karácsonyán: „egész nap kártyáztunk, tomboláztunk, a szerencse, ez a csalfa kéjlány, ma ugyancsak ölelgetett hízelgő kezével. 30 koronát 1.50-né változtatott ”!45 Verses és novellás kötetei is megjelentek a háborús időkben (Mák, Tinta, Bűbájosok), és egyik barátjával elvállalták egy jómódú és jól fizető, de szerény írói tehetséggel megáldott idős úr darabjának színpadképesre formálását is. Karinthy Frigyessel vidéki városokba járnak, verset mondanak, és előadásokat tartanak. A közösen tartott esteket nem csak, hogy jól megfizetik, de örömüket is lelik az előadások utáni, átbolondozott éjszakai utazásokban. Egyszer előfordult olyan is, hogy mindkettőjüket megtréfálta valaki, vidéki fellépést ígérve, órákon keresztül ültek egy hideg téli reggelen a Keleti pályaudvaron, a szervezőre várva. Szegedi vérmatiné címmel kitaláltak például maguknak egy jelenetet, melyben „ azt játszották, hogy a szegedi vérmatinén kettőjüket felkoncolja a közönség, Kosztolányit a sokszor ismételt versek, Karinthyt pedig a még többször ismételt humoros jelenetek előadása miatt”.46 42 KOSZTOLÁNYI Dezső 1980. 174. 43 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 188. 44 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 185. 45 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 61. 46 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 185. 190
