Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben – Kosztolányi Dezső
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében elemezték költészetének játékosságát - játékosságának költészetét, azzal szembesültem, hogy ez a feladat nagy kihívás számomra. A játékot, mint tárgyat és a játszást, mint tevékenységet azért választottam verskeresési, -elemzési, szempontnak, mert úgy gondolom, hogy hűen tükrözik azt a több mint száz éve volt világot, melyet Kosztolányi Dezső versei örökre megőriztek számunkra. A Szépirodalmi Könyvkiadó 1980-ban jelentette meg korábbi köteteit - Négy fal között (1907), A szegény kisgyermek panaszai (1910), Őszi kert (1912), Kártya (1912), Mágia (1912), Lánc, lánc eszterlánc (1914), Tinta (1916), Mák (1916), Kenyér és bor (1920), A bús férfi panaszai (1924), Meztelenül (1928), Zsivajgó természet (1930), Számadás (1935), Hátrahagyott versek (1906-1935), Zsengék, töredékek, rímjátékok - egybefogó művét", melyből a verseket válogattam. Költészetet számokkal érzékeltetni talán helytelen, de a harmincnyolc vers és versrészlet azt bizonyítja, hogy Kosztolányi a szavak konkrét és átvitt értelmében egyaránt gyakran és szívesen használta a játékot és játszást gondolatai, érzelmei és hangulatai kifejezésére. Harminchárom játéktárgyat említ a versekben: Ágyú, álarc, bábu, bajuszos huszár, bélyegkönyv, bohóc, csiga, fabáb, gépkocsi, gyöngy, hajó, hinta, játék-batár, játékpuska, kard, karika, kártya, kocka, korcsolya, kis tengerész, kisszínház, labda, léggömb, manó, nádi hegedű, néger, ostor, parittya, sakk, sárkány, szán, trombita, vasút. Tizenöt vers szól a játszás —pl. biliárdozás, búvócska, farsang, golyózás, hógolyózás, játékháború, karikahajtás, kockavetés, szappanbuborék fúvás, szánkázás — valamilyen módjáról. Sürgető ráolvasások formájában fel-feltűnnek a játékokhoz tartozó énekek, mondókák is, mint a Bújj, bújj zöldág, Csiga biga gyere ki, Gólya, gólya gilice, Lánc, lánc, eszterlánc, Síppal, dobbal, nádi hegedűvel - meglehet azért, hogy segítsék a versben megfogalmazott vágyak megvalósulását, vagy azért, hogy távol tartsák a félelmet? A gyermekkor Apja, Kosztolányi Árpád hozzá írott utolsó, 1926. március 26-án, pénteken reggel keltezett levelében ez áll: „Édes fiam, hétfőn, március 29-én, reggel fél nyolc órakor töltőd be életed negyvenegyedik évét. „Március 29-e 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái között aludtad első édes álmodat. Anyai nagynéném, özv. Mukics Mátyásné, született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan karjaira vett, így szólott: ’szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle ’. Ez a szeretet által sugallt jóslat immár bevált, mert te, édes fiam... ”11 12 Kosztolányi nagyapa és unokája rajongásig szerette egymást. írni is ő tanította meg. „Először a nyomtatott S-t tanultam meg egy S kifliről. — emlékezik a Daliás Nagyapára a költő. A többi nyomtatott betűt piros és fehér cukorkából kell kiraknom 11 KOSZTOLÁNYI Dezső 1980. 727. 12 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 7. 181
