Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Kothencz Kelemen: Életút-vallomások. Egy felsőszentiváni asszony lakóhely-változásai
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében utána a [Kollár] Sanyi. Tehát ezek a testvérek gyerekei, és utána végül voltam én. De akkor mikor bejött ez a mizéria, akkor öt szobából csináltak három szobát. így akkor mindegyikükre jutott egy szoba, gyakorlatilag. Mer különben akkor elvették volna a háznak egy részét. ” — gondolt vissza arra az időszakra adatszolgáltatóm. A falusiak közgondolkodásába akkoriban nem illett bele, hogy egy fiatal, életerős lány olvasással töltse a szabadidejét. Az ifjú diáklánynak, ha otthon véletlenül unatkozáson kapták, horgolnia kellett. A faluról elszármazott bajai nagynéninél is csak úgy tudott érdeklődési körének megfelelő regényeket olvasni, hogy a tankönyvébe rejtette a könyveket. A zárdaéveket követően Csorba Katalint felvették a Bajai Állami Tanítónőképzőbe, ahová 1950-től 1954-ig járt. A szüneti időszakokat mindig szülőfalujában, Felsőszentivánon töltötte: karácsonykor két hetet, húsvétkor egyet, és nyár folyamán két hónapot. Mindössze egy karácsonyt nem tölthetett otthonában, ez a Rákosi korszak alatt volt, amire így emlékezett: „Lesöpörték a padlásunkat, mert olyan időszak is volt, és egyetlen egy év az, amikor nem töltöttem otthon a karácsonyt. Csak ezt nem mondták meg soha. Diák voltam. '50 és '54 között lehetett. A Rákosi idő alatt. Az utolsó disznót is kihajtották az ólból. Nem törődtek azzal, hogy vágunk-e vagy sem. Vágtunk savanyú pofát. Mindent betakarítottak. ... A karácsonyt itt töltöttük Baján, a nagyanyám is bejött. Ok csak hárman maradtak: anyám, apám, meg az öcsém kicsi volt. Annyira nem volt mit ennünk. ” Friss diplomásként a Kiskunhalas-Felső-Kisteleken lévő sóstói tanyai iskolában kezdte pályáját (1954-1956). Ez idő alatt először Csonka Pál tanyasi gazda tanyáján lakott albérletben a fele fizetéséért. Néhány hónap elteltével szállásadója tüdőbajos lett, így édesanyja parancsára el kellett onnan költöznie. Kurgyis Imre tanyáján kapott újabb szállást. A tanyasi iskolai évek meghatározták Csorba Katalin egész életútját. Egy kedves történettel így emlékezett egyik diákjára: „Lajoskám első osztályos volt, egy méter magas, és gyönyörű kék szeme volt, nagy göndör szempillával, és göndör hajával. És a harmadik osztályban tanultunk a lenről, hogy a len egy méter magas növény, kék virága van. Jelentkezik Lajoska, mondom: Mi a gond Lajoska? Aszon- gya: akkor én is len vagyok, mert egy méter magas vagyok, és kék a szemem. ” A fiatal, lelkes, gyermekszerető tanítónak a tanyasi szülők gyakran tanácsolták azt, hogy legyen szigorúbb a gyermekeikkel. Az első tanéve karácsonyán elpanaszolta igazgatójának, hogy a gyerekek már tudják az ábécé összes betűjét, de íráskor nem kapcsolják azokat össze. A rutinos direktor megnyugtatta, mondván ne aggódjon, mire a gyerekek a téli szünetről visszajönnek, össze fogják kapcsolni a betűket. És úgy is történt! A halasi évek után a borotai Általános Iskolában tanított (1956-1960) kizárólag felső tagozatosokat. Itt egy darabig az iskola szolgálati lakásában, majd Szűcs Lajos helybeli kereskedőnél kapott egy szobát. IV. Baja, Szent László u. 28. (1958-1965) Csorba Katalin 22 éves korában jelentős esemény következett be életében. 1958. december 24-én házasságot kötött Mauthner Ferenccel, a rémi tanító fiával. 165
