Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
III. Múzeumi gyűjtemények - Kollárné Éber Orsolya: Egy festő – egy évszázad
Kollárné Éber Orsolya: Egy festő - egy század Gyula művészeti körben is nagy érdeklődéssel figyelték művészettörténeti előadásait. Az ifjúság társasági életének is meghatározója volt. A város társadalmi és kulturális rendezvényeire linómetszeteket készített, melyek meghívók, plakátok, oklevelek nyomatában jelentek meg. Majd száz linómetszet maradt ránk keze munkájából. Iparművészeti alkotásokat - bútorok, kovácsoltvas ajtó, ajtóbetét, mécses stb. - tervezett egyedi gyártásra. Nagy munkabírású volt, a tökéletességre törekedett, s másoktól is elvárta az igyekezetét. Művészettörténeti előadásaival jelentős szerepet vállalt a város közízlésének előremozdításában. Tanítványai haláláig felkeresték a művészt otthonában, s felhőtlen szeretettel emlékeztek meg a bohém művészember óráiról, nevelési módszereiről. Több száz tanítványa közül néhányat említek: Bácskai Sándor Keve, Dániel József, Gajdócsi István, Kabdebó Tamás, Kiefer Ferenc, Lukin László, Rapcsányi László, Szurcsik János, Tarján István. Vég nélkül sorolhatnám a számára kedves neveket, sajnos ezt most nem tehetem. Élete végéig a gimnázium humanista szemléletét követve, széles látókörű, gondolkodó emberként tevékenykedett. Az otthon szerzett ismeretek és a főiskolán tanultak mellett művészetét formálta a háborús tragédiák sokasága, majd az ezt követő nagy társadalmi átrendeződés. Ne felejtsük el a művészet irányvonala is megváltozott! Bár a szocialista embertípus ábrázolása került előtérbe, de a már kiforrott művész látásmódját az új, hivatalosan kikényszerített divat nem változtatta meg. A város szellemi életének átrendeződése, a kortársak, barátok fizikai és szellemi jelenlétének elvesztése erősítette munkabírásában, elszántságában. Töretlenségével vált etalonná. Édesapja halálát követően a műterem nem vált lakatlanná, hiszen ő folytatta a művészi életre való nevelést saját otthonában. A külföldi tanulmányutak (Ausztria, Olaszország, Németország, Erdély, Csehszlovákia, Szovjetunió, Görögország, Anglia, Spanyolország) során szerzett tapasztalatait továbbadta, s a ház továbbra is a nyitott, őszinte megnyilvánulások tere volt. Közösségformáló tevékenysége mind szélesebb kört érintett. 1951-től Mezős Mihály építészmérnökkel, építészeti vonatkozásban műszaki rajzoló tanfolyamot indítottak. Az 1956-os forradalom első emlékműve az ő tervei alapján készült, amelyet diákjaival épített fel. Az ország és a világ számos tájegységére kerültek el a tanítványok, barátok, kiknek a szülőföld, a bajai hangulat az ő képeiben jelentett élményt. Témáit szükebb hazája, a Duna világa, az ártéri erdők, a morotvák és az öreg halászok élete adta. A Duna holtágai, a Cserta-part, Móric-sziget, a zátonyok, a kidőlt szakállas fák napszítta fehér törzse, a ringatózó halászbárkák faragott büszke nyakú világa, a bajai ember számára szimbólumok. Ezt mutatta meg az élet pillanatainak megörökítésével. Arcképeket festett ilyenkor. A Duna arcképét, mely az áradáskor nagy sík felületével erejét fitogtatta kékes fagyos színeivel a télutón, széles perspektívában. Ilyenkor a Gemenci erdő is megtelt vízzel, mely ellentmondásos képet nyújtott, hol békés életteret sejtetett a sárgás-zöldes színeivel védtelen élőlények számára, hol pedig a nagy vadak száműzöttségét érezhetjük képein a hideg kékek, zöldek mélységéből. De ugyan ez a Duna selymessé válik a tikkasztó melegben okker, fehér, néhol kékes színű nyári nagy zátonyaival, s emberivé az egykori 148
