Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Székelyné Kőrösi Ilona: Kerekegyházi polgárok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Végül egy vallásos tanmese, egy irodalmi olvasmány továbbmesélése is szerepel a kötetben. Palásti Annuska a klasszikus magyar népmesekincs stílusát képviseli meséiben. Noha a magyar népmesekincs a világ mesekincsének szerves része, azt nagyon nehéz nyomon követni, hogy az egyes történetek honnan is jöttek valójában - de mégis vannak a magyar nyelvterületen olyan mesék, amelyek nálunk gazdagabb formában vannak jelen, mint máshol: ezek a magyar mesetípusok és mesetémák Palásti An- nuskánál is jelen vannak. A népmeséknek vannak sajátosan magyar stilisztikai elemei is. Úgy szokták jellemezni a magyar népmesét, hogy „dramatikus”, vagyis „tömör”, „párbeszédes”. A magyar tündérmesék dramatikussága Voigt Vilmos7 szerint abban áll, hogy „a meséknek azokat az elemeit, amelyeket nem kötelező párbeszédben előadni, azokat párbeszédben adják elő”. Számos európai nép meséit olvasva a cselekményt többnyire elbeszélés útján ismeri meg az olvasó vagy a mesehallgató, nem párbeszédes elemekkel. Ez a magyar népmese egyik stiláris sajátossága. Nem véletlenül, hiszen gyakran halljuk az idős parasztemberek beszédében, hogy életük legegyszerűbb, akár évtizedekkel azelőtt történt eseményeit párbeszédes formában mesélik el. Amikor a félegyházi mesekirályt, Seres Józsefet megkértem, hogy mesélje el életét, párbeszédeket adott elő gyermekkorától kezdve. Amikor az idén egy petőfiszállási tanyán arról érdeklődtem, hogy ittak-e lótejet, az idős tanyasi gazda rögtön előadott egy párbeszédes történetet arról, hogyan gyógyították meg szamárköhögését gyermekkorában: a történet három szereplőjének szavait szó szerint idézte. A magyar népnyelv másik jellegzetessége - mely félegyházi mesemondóm fő stiláris sajátossága - a szabad függő beszéd alkalmazása Annuskánál csak ritkán fordul elő. Az eddig vizsgált magyar népmesemondók viszonylag ritkán alkalmaznak leíró részeket. Ezzel ellentétben Palásti Annuska és Seres József meséiben igen sok, szemléletes leírás található. A magyar népmesék további stiláris jellemzője az, hogy egy cselekményszál van, tehát a cselekmény lineáris jellegű. A párhuzamos cselekményszál igen ritka, így Annuska meséiben is csak irodalmi vagy ponyvái eredetű mesékben fordul elő, kalandokkal teli szövegekben - innen terjedt át a népmesére. (Amikor két párhuzamos cselekményszál van, azt mondja a mesélő, hogy hagyjuk most ezt, s nézzük meg, mi történik itt és itt.) De amióta van mese, a klasszikus előadásmódhoz hozzátartozik, annak ellenére, hogy a magyar meseszövegekben nem tarthatjuk rendszeresen megjelenő sajátosságnak. Jellegzetesek Palásti Annuska meséiben a mesekezdő, az átvezető, a megszólító és a mesezáró formulák is: Mesekezdő formulája, melyet a legtöbb helyen alkalmaz: „Volt a világon, hun nem volt...” Átvezető formulák: „Möntek, möndögéltek, hetedhét ország ellen, az Óperenciás tengörökön túl, az üveghegyekön innen, a korpakazlakon túl...” 7 Voigt Vilmos előadása: 1988. november 2-án, Budapest (ELTE Folklore Tanszék). 87
