Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Bereznai Zsuzsanna: Palásti Annuska csongrádi népmeséi
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Palásti Gábor házában a mesélés családi hagyomány volt: Annuska az édesanyjától és az édesapjától, azok pedig ismét a szüleiktől, a szülők szintén a családban hallották és tanulták a szép meseszót. Annuska igen jó memóriával rendelkezett, s reprodukáló módon adta elő a megismert hagyományt, szinte szó szerint tanulta el a szövegeket - tehát az ősök által a XVIII-XIX. században elsajátított népmeséket örökítette tovább. A mesékről azt is számon tartotta, hogy az adott mese elmondásakor az édesanyja vagy az édesapja által elmondott változatot adja éppen elő, s emlékezett arra is, hogy kitől hallotta még a mesét: a nagyszülőktől, a gyermekkori pásztortársaktól, barátnőktől, szomszédoktól. A magyar folklorisztikai szakirodalomban eddig viszonylag kevés a nagy repertoárral bíró női mesemondó - s őt az egyik legkiemelkedőbb személyiséggé nemcsak a nagy mesekincs ismerete, annak hű reprodukálása avatta, hanem érzékeny személyisége és „szép” előadói stílusa is. Meséit tehát úgy mondta el, ahogy tanulta, de néha igyekszik választékosabban, „úriasan” beszélni, s meglátszik rajta az olvasottság, az iskolázottság, valamint az olcsó ponyvák stílusa is. Katona Imre is hangsúlyozza, hogy meséiben női mivolta is előtérbe került. Különösen a mesék végén a „boldog vég” mesezárás során szól meleg szívvel, bő- beszédüen a szereplők boldogságáról, s a mese cselekménye során hangsúlyozza a boldogságkeresést. Az egyik meséje, melynek címe Ancsurka - a Magyar Népmesekatalógus rendszerében nem azonosítható — Katona Imre szerint a mesemondó életének kivetítése. Lehet, hogy ezt a mesét édesanyja mesehallgató lánykája számára költötte, hiszen Palásti Annuska sorsát ismerhetjük fel benne. (Félegyházi mesemondóm, Seres József* is költött egy mesét unokája kívánságára, mely az unokával azonos nevű kisfiúról szólt.) Annuska nőies még annyiban is, hogy azokat a könyveket szerette olvasni, amelyeken lehetett sími is. Sok könyvet olvasgatott, többek között kedvelte Courths Mahlert is. Annuska nagyon vallásos volt, mely meglátszik a mesehősök Istenhez való fordulásán is. Rendkívül sok legendamesét ismert, itt is igyekezett legjobb tudását megmutatni: az egyik meséjében 10 nemzetközi és magyar legendamese-típus kapcsolódik össze. Egy másik meséje pedig egy vallásos olvasmány, egy tanmese elbeszélése. (Isten nélkül a nagyvilágban) Voigt Vilmos4 5 így jellemzi a mesemondót a kötet bevezetőjében: „Palásti Anna szemmel láthatóan élvezettel és nagy rutinnal mesél, eleven párbeszédei és megjelenítő leírásai a magyar mesélők legjavához sorolhatók. Összegezve is azt mondhatjuk róla, hogy e mesék a magyar mesemondás klasszikus formáját képviselik. [—] Ha valaki egyetlen kötetből kívánja megismerni a magyar népmese legjellemzőbb korszakát — ezt a könyvet vegye kézbe.” Ugyan nem ő „a legelső” magyar mesélő nő, hiszen éppen ő említi, hogy melyik meséjét az édesanyja és nem az édesapja megfogalmazásában mondja el - mivel az a jobbik. „Ám ekkora, már egy jó mesélőt jellemző repertoárt először tőle ismerünk.” A mesemondók többsége - mivel a hitelesség tudatával adja elő a legirreáli- sabb történetet is -, így Annuska is gyakran helyezi meséje színterét szülőhelyére. 4 BEREZNA1 Zsuzsanna 1999. 5 Kézirata a mesekötethez: A meseolvasóhoz, avagy két igazi csongrádi: Palásti Annuska és Katona Imre. 85
