Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)

2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Szakál Aurél: Grosz Antal fényképész, Kiskunhalas

Ijj. Gyergyádesz László: „Sanda Maria de colle Angelorum” Képeinek rövid leírása) például három hasonló típusú Pietát is találunk. Mindazonáltal azonban, a holicsi és egerszalóki is a Mária Terézia által oly kedvelt „Sasvári vagy is Sassini boldog Asszony Képe” követője, így az utóbbi tekinthető a kecskeméti ábrázo­lás forrásának. A felvidéki, fából faragott szobrot közismert legendája szerint 1564- ben Bakich Angelika, gróf Czobor Imre felesége „fogadásból tsináltatá” annak emléké­re, hogy házassági válsága megoldásáért sikeresen imádkozott („...szívbéli fájdalmi- ban a’ keresztfa alatt kesergő fájdalmas Krisztus’ Anyához folyamodna...”).13 A Nyit- ra megyei Sasvár (ma Sastin, Szlovákia) Magyarország egyik leghíresebb búcsújáró­helye volt, különösen a Felvidék nyugati részén (hivatalosan 1732-ben nyilvánította kegyhellyé az egyházhatóság). 1733-1786 között a pálosok voltak az őrzői, akik ha­talmas új templomot építettek. „A karakterisztikus ikonográfiái típusról elmondható, hogy a magyar kegyszobrok közül ez volt a legismertebb és legelterjedtebb a törté­nelmi Magyarországon.” 14 A Sasvári Pieta Mária-kápolnabeli jelenléte valószínűsíthe­tően tehát annak nagy népszerűsége, oltárra helyezett vagy köztéri és út menti szobor másolatainak, a habán kerámiákon, népi üvegképeken és mézeskalácsosok bábsütő­mintáin látható, szinte díszítménnyé váló ábrázolásainak, a számtalan metszetes szent­képnek és a kecskemétihez hasonlóan, a kegyszobrot festve megidéző oltároknak köszönhető. Ez utóbbiak közül különösen fontos lehetett, mint előkép, mint a prototí­pus közvetítője, s így a kultusz terjedési iránya és a kecskeméti mellékoltár datálása szempontjából is, a Sasvári Fájdalmas Szűzanya tiszteletére 1744-ben emelt oltár a pesti pálosok kecskeméti kapuhoz közeli templomában. Alapítói Szalay István, Pest városának egyetlen akkori magyar anyanyelvű szenátora, egyben pálos konffáter (csa­ládi mesterségére utaló ökörfejes címere az oltárkép bal alsó sarkában) és felesége, Torpis Zsuzsanna, harmadrendi franciskánus volt. Az Egyetemi-templom mellékoltá­rának képén az ismeretlen mester a felvidéki kegyszobrot festette meg, méghozzá annak 1770-es évek elejéig érvényes elhelyezésének megfelelő baldachinos formájá­ban. A pesti oltárkép hamarosan maga is kegyképpé vált. Folyamatos kultuszát jól mutatják a képen rögzített offerek, illetve az is, hogy egy szintén igen tisztelt másolatát a budai Szent Anna-templomban is megtalálhatjuk.15 Ha összevetjük a pesti és a kecskeméti oltárképet, akkor számos egyezést talá­lunk. Az oltárkép kék baldachinja például Kecskeméten oltárarchitektúrává, míg a drapériát tartó festett angyalkák szobrokká alakultak át. Szintén pesti mintát feltételez Mária vörös ruhája, Krisztus arca és a koronák formája és applikálást imitáló megjele­nítése. Mindezek alapján nyugodtan tekinthetjük a pesti Egyetemi-templom oltárképét úgy, mint a Mária-kápolna mellékoltárának fő előképe. De, mint láthattuk, egyáltalán nem szó szerinti másolatról kell beszélnünk, alkotója el is vett, hozzá is tett a pesti mintához képest. Az előbbire jó példa az olaszos stílusú pesti kegykép alsó részén elterülő tájkép elhagyása, míg az utóbbira az oromzaton megjelenő Isten szeme motí­vum a Szentháromságra utaló háromszögben. 13 JORDÁNSZKY Elek 1836. 20-24. 14 SZILÁRDFY Zoltán 2003. 123. 15 A másolatot Pfirrsting (vagy Pfürts) Katalin, Kühtreiber Antal óbudai molnármester öreg szolgálója készíttette 30 forintért és adományozta a Szent Anna-templomnak. Lásd róla pl.: SZILÁRDFY Zoltán 1984. 26. képmagyarázat; SZILÁRDFY Zoltán 2003. 122. 180

Next

/
Thumbnails
Contents